Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1995. (Szombathely, 1995)

4. szám - ADATTÁR - Gorza Sándor: Halottkultusz és temetési szokások az Őrségben

Halottvivő keresztanyák (Nagyrákos, 19Ü0.) lyen két szélire deszkákat tettek, erre féld ették, lábait összekötötték. Ha a szobában tükör volt, azt fehér kendövei vagy lepedővel letakarták. A családtagok közül valaki elszaladt a halottkém ért. End ékezetem szerint a halottkémek jóindulatú, komoly bácsikák voltak. A maguk módján megállapították a halált és kiállítottak egy kis bizonyítványt. (A halott, szája elé tükröt tartottak. Ha még pislákolt benne az élet, a tükör elhomályosult.) Az adatokat odahaza részletesen beírták egy könyvbe. Ezt a naplószem könyvet nemigen szoldák magukkal vinni. A halottkémtől kapott igazolással mentek a községházára, paphoz, haraiigozóhoz. A KOPORSÓ ÉS A FEJFA ELKÉSZÍTÉSE Szóltak az asztalosnak is. Kisebb falvakban, ahol nem volt asztalos - pl. Szattán - emberemlékezet óta hozzáértő fúró-faragó emberek csinálták a koporsókat. Az asztalos megmérte a halottat. (Később ő adott méretet a sírásóknak is.) Kiválogatták a koporsó anyagát is. Ez nem okozott gondot az Őrségben, főleg ha számoltak a halálesettel. Minden háznál volt félretéve fenyő, tölgy, cseresznyefa deszka. Ritkán fordult, elő, hogy nagyon szép koporsó készült diófából is. Fiataloknál saját, világos színében fenyő vagy cseresznyefa vagy fehérre festett koporsót, csináltak. Idősebbeknél tölgyfát. Szegényebb helyeken bizony sokszor fordult elő a feketére festett vagy olcsó papírtapétával behúzott koporsó. Hasonlóan alakult a fejfa vagy kereszt anyaga is, ami elsősorban tölgy, bükk, akác volt. Több esetben nagyobb darai) fából faragták vagy 31