Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1995. (Szombathely, 1995)

4. szám - MŰHELY - Nagy Zoltán: Egy őrségi asztalosmester életéből - Bemutatjuk Gorza Sándort -

son. 1947 óta. tagja az Önkéntes Tűzoltó Egyesületnek, melynek történetét meg is írta. Református presbiterkéiit, asztalosipari képzettségét kamatoztatva, jelentós társadalmi munkát végzett 1984-85-ben a templom felújítási munkál ataiban. A közéleti szerepléseken túl mi irányítja figyelmét a honismeret felé? Miben gyökerezik tudományos igényű kíváncsisága szülőfaluja iránt? 1926-ban egyik januári vasárnap délután Nagyrákoson a Nemesszeren egy zsúptetos családi ház szobájában gyűlés volt, ahogy akkor nevezték „szergyűlés"... Az egykori kisnemesek utódai hagyománytiszteletből tartották évente egyszer összejövetelüket. Ilyenkor előkerültek a megsárgult, már-már foszladozó, lúdtollal út. iratok... Vendég is voltjelen a gyűlésen, egy latinul értő „írást tudó" ember... Olvasta, fordította az évszázados iratokat, miközben beszélgettek, emlékeztek. A konyhából fűthető cserépkályha melletti kispadon egy 7-8 éves fonna kisfiú ült. Csendesen, figyelmesen hallgatta a felnőttek beszélgetését. Ez voltam én, e hagyományok tisztelete adta kezembe később a tollat. Anélkül, hogy bárki megkért, volna, készültem községünk történetének megírására... Nagyon elgondolkoztatott az a tény, hog)?- községünk történetével kapcsolatban a Nagyrákoson született, és végig itt élő emberek munkája folytán egy sor írás sem került napvilágra. Nyilván nem tartották érdemesnek. Szerény munlíáimmal ezt a hiányosságot igyekeztem nénidképpen pótolni. l\'z év alatt milyen témákat dolgozott fel s ezek közül mi jelent meg nyomtatásban ? A bevezető sorokban említett „Nagyrákosi Önkéntes Tűzoltó Egyesület Története" 1984. május 6-án, a nagyrákosi Kultur Otthonban tartott centenáriumi ünnepségre készült el, ahol Gorza Sándor volt az ümiepi szónok. A 182 oldalas munkához 78 kép társult. A régi felvételek szenvedélyes gyűjtője dolgozatainak eredeti példányai szebbnél-szebb fényképekkel illusztráltak. Közöttük nem egy a maga műfajában egyedülálló kortörténeti dokumentum. 1988-ban 111 oldal terjedelemben elkészítette egyik fő művét, a „Szülőfalum Nagyrákos képes falukrónikájá"-t. E munkában 120 db felvétel van, ami közül több mint húsz a századfordulótól a harmincas évek elejéig került lencsevégre. A dolgozat tematikája is érdekes. Az Őrség rövid történetét követően a nagyrákosi reformátusokról, valamint a katolikus templomról ír. Levéltári fonás alapján íija le az 1754-ben Belsőrákoson éltek neveit, majd közli a nagyrákosi felszabadultjobbágyokét, és a Fölnagy, Sáska, Nemes családok tagjait is felsorolta. „Hogyan alakult a jobbágyok sora 1848 után" c. fejezete is a fentebb említett, forrásokra támaszkodik. Ezt követően cg)' tipikus népi épí20