Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1995. (Szombathely, 1995)

3. szám - ADATTÁR - Bariska István : Sigray Jakab gróf és a Martinovics-féle összeesküvés

Hajnóczy, Laczkovics és Szentmarjay és Sigray igazgatók közül egyedül Sigray gróf volt kizárva a polgári forradalom terveiből.

12 „Nulla regula sine exceptione" - mondogatta Hajnóczy a bécsi kihallgatásán, azaz „nincsen szabály kivétel nélkül". Azaz a társaságokba mágnás nem vehető fel, de ez alól Sigray gróf képezte a kivételt. S ez lett mint igazgatónak egyben a veszte is. A kortársak jobban ismerték képességeit és korlátait is. De valamiképpen igazságtalanul, de legalább is túl szigorúan ítélték meg a grófot. Az egyetlen mágnásként szerepelt a szervezkedésben, ráadásul az igazgatók közül az egyetlen volt, aid vidéken tartózkodott. Ezért gyakorlatilag kettős elszigeteltségben élt és szervezett. Hiába volt 1792 óta a pesti „A nagyszívűséghez" c. szabadkőműves páholy tagja, ez sem oldotta mérhetetlen magányát. Nem véletlen, hogy csak kevés embert tudott beszervezni a Reformátorok Társaságába. Egy korabeli metszeten, amely „A forradalom fája" címet viselte, a Sigray-ág levelein Rosty Pál, Rosty János és Brehm János neve látható csalt. A jaki születésű Rosty Pált, kinek apja, Rosty Ferenc Vas vármegye alispánja volt, fel is mentették a per során, pedig a társaság szabályait és a jeleit is megkapta Sigray gróftól, de a reformátorok kátéját nem ismerte. Unokaöccse Rosty János táblai jegyző és Brehm János a családi orvosa mellett állítólag még Csernovics Ádámmal, a kerületi tábla nyugalmazott titkárával és br. Philipp Gaissberggel, a württenbergi származású nyugalmazott lovassági őrnaggyal osztotta meg még titkait. Ez utóbbival először ráadásul közvetett módon. Csernovics időközben meghalt, Gaissberg báró pedig maga jelent meg Bécsben, hogy felfedje, mibe akarták belekeverni. Sigray írásbeli vallomásában a két Rostyn kívül még a körmendi plébános, Szabó Imre és Fodor József helytartótanácsi titkár beszervezését állította. A körmendi plébános tisztázni tudta magát, Fodor viszont öngyilkos lett, tehát nem tanúskodhatott. Ha meggondoljuk, hogy Martinovics egy „magyarországi arisztokrata társaság" létrehozásával bízta meg, úgy ezt a célt a Rostyak és Brehm személyével aligha érte el. Martinovics a bíróság előtt Sigrayt önmaga mentségére „tehetetlennek" nevezte, mondván, ez is mutatja, hogy szervezkedését nem lehetett komolyan venni. Máskor azt mondta róla, hogy azért esett reá a választása, mert hiányzott belőle a mágnások szokásos gőgje. Ismét máskor meg így fakadt ki: „Mely lélekkel ölhetitek meg ezt a nemes lelkű, de mindenjóra s rosszra alkalmatlan Zsigrait, kit csak azért vettem segédemnek, mert siettem, de kivettem volna, alkalmasra találván. Véthet-e az ilyen annyit, hogy meghaljon érte?

nVí Martinovics itt világossá tette, hogy Sigray grófnak nem is szánt igazán döntő szerepet, ismerte képességeit. Ártalmatlannak tartotta és lelkiismeretfurdalással nyugtázta, hogy a hétszemélyes tábla jóváhagyta a királyi tábla halálos ítéletét. 69