Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1995. (Szombathely, 1995)

3. szám - MŰHELY - Pethő Gyula: „... A honismereti kutatók sikere, öröme mindennél jobban kárpótolt" - Bemutatjuk Vizi Lászlót -

megismerése: a hazaszeretet érdekében. S ehhez - egy élet sem elég. Különösen a fiatalokra kell építeni, a honismeretért, s egymásért. Nekem az a feladatom, hogy szervezzem a munkát - az Egyesület titkáraként. Intézzem ügyes-bajos dolgainkat, s ha lehet, pénzt is előteremtsek a munkához. Emellett: folytatni a Körmendi Füzetek sorozatát. Van egy új, kedvenc ötleted is! Ötletem mindig volt. De az amelyre célzói, most valóban a legfontosabb számomra. Egy körmendi honismereti lexikon összeállítása, megjelentetése a célom. Nem életrajzi lexikon lesz csak, hanem a szó valódi értelme szerinti összeállítás. Elégedett ember vagy-e? Furcsa dolgot kérdezel. Mikor voltam én elégedett? Tudomásul vettem, ha a lehetőségek szerint elvégeztem egy-egy munkát, örültem is neki; de a változtatás, az újítás, a jobbítás szándéka még a látszólagos elégedettségben is benne volt. - Sok nagyszerű emberrel ismerkedtem meg, dolgoztam együtt, támogatást is kaptam. Persze, voltak kesém perceim, kudarcaim is. Mindig elismertem ha hibáztam (- nehéz volt! -), de ha igazam volt, soha, semmilyen kompromisszumra nem voltam hajlandó. Ezért kicsit nehéz embernek tartottak. Ez a politikára is érvényes. Baloldali nézeteim miatt néha furcsán tekintenek rám, de a nézeteimet, meggyőződésemet vállaltam, s aszerint dolgoztam a politikai és társadalmi szervezeteidben is. Ma sem fordítottam ki a köpönyegemet. Ügy érzem, a könyvtári és a honismereti munka, az eredmények talán mégiscsak nyomtak valamit a latban. S ez adott és ez ad erőt nekem most is. Hogyan telnek nyugdíjas napjaid? Munkával, főleg az Egyesületben, ha hagynak dolgozni, s természetesen otthon, a kertben. A családra, az unokámra most több idő jut. Ma már jobban értékelem az egészséget, sőt talán még a szabadidőt is. A még hátralévő időt, amelyet Körmenden tölthetek el. Bár nem itt születtem, de úgy érzem, a város befogadott. Körmend lett az otthonom. Csendben ülünk, s Laci talán a múlton, talán a jelen dolgain vagy a jövő ismeretlen távolságain tűnődik. Nem töröm meg a csendet. Beszédes, jóízű ez a hallgatás... Kézfogással köszönöm meg a beszélgetést... Azt kívánom, minden igaz barátja, volt kollégája és a honismeret népes tábora nevében: jó egészséggel még sokáig dolgozzék; villantsa fel sziporkázó ötleteit, valósítsa meg elképzeléseit. 26