Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1995. (Szombathely, 1995)

3. szám - Péterfy László: A Velemi Műhely két évtizede

let. Mi volt emlékezetes akkor a pillanat ünnepélyességén túl? Az a mármár úrvacsora osztásra emlékeztető emelkedettség, amelynek évszázados súlyára, bensőséges komolyságára önkéntelenül rátalált az együtt ünneplő közösség. Ezt nem lehet megtervezni, megrendezni, az ilyen pillanatokat csak megélni lehet. A faház felépülése után bátrabb és lendületesebb tervezés és munka következett. A már említett komplex népművészeti műhelyrendszer felépítéséhez fogtunk. Elkészült a fatároló, mely inkább műhelynek nevezhető, hiszen itt helyezkednek el a nagyobb famegmunkáló gépek. Felépült a kovácsműhely és a fazekasház. Sokáig tervezgettük egy konyha, vagy inkább fogadó építését és berendezését, ahol a hagyományos sütésfőzés ismeretei feleleveníthetek, és ahogy terveztük, - a műhelyekben készült tárgyak értékesítésének is színtere lehetne. Arra gondoltunk, megnyitnánk az ország első olyan vendéglőjét, ahol az étlap mellett egy árlap is szerepelne, melynek alapján a vendéglő berendezési tárgyai is megvásárolhatók lennének. Ez a gondolat - úgy tűnik - megelőzte a korát, nem véletlen, hogy altkor nem sikerült megvalósítani. Talán most, amikor a vállalkozások korát éljük, érdemes lenne újra felelevenítem. Van még egy hosszasan dédelgetett terv, mely a fentiekkel egy időben született, ez a patak vízével hajtható fűrészmalom terve. Ügy tűnt, megvalósíthatatlan. Sokáig csak a Palatkás József gyönyörű makettjét próbálgattuk, nézegettük vágyakozva, és latolgattuk, mit hoz a jövő? A jövő, ami immár a ma. Akkoriban elképzelhetetlen változásokkal a hátunk mögött most bizakodva nézegetjük az épülő hirészmalom kibontakozó körvonalait a patak parton. Vize változatlan bőséggel csörgedezik a Szent Vid irányából, példázva a természet örök rendjét. A faragók Vas megyéből és az ország távolabbi részeiből most is a velemi hídon és kapun átkelni készülődnek mmden hónap egy bizonyos napján, és még azok is vágyakozva gondolnak a Velemi patak vízének csobogására, akiknek életük menete már nem teszi lehetővé a várt találkozásokon való részvételt. Nem véletlen ez a vágyakozás, hiszen átléptük a Kaput, melyen ott az írás: Jött bárhonnan, szívvel ideszakad..." 8