Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1995. (Szombathely, 1995)

1. szám - MŰHELY - Szilágyi István: A történelem tükröződése egy gazdag életútban - Beszélgetés Sill Aba Ferenc plébánossal -

Kezdjük a riportot az életutad legszemélyesebb vonatkozásaival. Csallóközben, a Pozsonyhoz közeli, vásárairól isniert mezővárosban, Csütörtökön születtem. Gyermekéveim Csehszlovákiában teltek. Pozsonyban, magyar gimnáziumban kezdtem középiskolai tanulmányaimat. Fordulatos, jelentős változásokat hozó évtizedek adtait életem keretét. Az 1938. évi bécsi döntés után Magyarországra kerültem, előbb átélve a pozsonyi magyar tüntetéseket. Gyermekkori élményem a németek megjelenése Pozsonyligetfalun és előbb a zsidó családok menekülése a pozsonyi hídon a mi védettebb területeinlcre. Gimnáziumi tanulmányaimat a 2. év folyamán Dunaszerdahelyen, majd később az esztergomi ferences gimnáziumban folytattam. 1945ben a Felvidéket ismét Csehszlovákiához csatolták, rokonaimat jelentős részben áttelepítették, sok ismerősömet a cseh-szudéta vidéltre deportálták. Akkor már mint a ferences rend tagja, átjöttem Magyarországra, hogy gimnáziumi tanulmányamiat befejezhessem. Érettségi után Szombathelyen végeztem a teológiát, de a 4. év végén, a szerzetesek elhurcolása idején, a rendi vezetőség az oktatást beszüntette és a fiatal rendtagokat hazaküldte. A szombathelyi rendházból 1950. július 12-én éjszaka vitték el a rendtagokat. Ezekben a zaldatott heteidben szentelt pappá Kovács Sándor megyéspüspök. A Ferences Rendtartomány működési jogának megvonása után, műit szombathelyi teológus a budapesti központi szemináiiumban kaptam otthont és a Hittudományi Akadémián fejeztem be teológiai tanulmányaimat. A magyar egyház sorsdöntő évei voltak, amikor a központi szeminárium lakója lettem. Csehszlovákiába nem mehettem, áttelepített rokonaim a Bácskába kerültek, oda a jugoszláviai feszültségek miatt nem engedtek be, így a nyári hónapokban is a központi szemináiiumban tartózkodtam, segítve az Intézet nyári felkészítésében, esetenként portásként is szolgálatot teljesítve. A püspöldtari konferenciákat a központi szemináiiumban tartották. Közvetlenül láthattam az 1951. évi államesldit előkészítő és követő eseményeket. Érzékelni lehetett, hogy a magyar katolikus egyház sorsa ekkor pecsételődött meg. Két főpapja volt ekkor börtönben, az alsój^apság köréből sokan Kistarcsán raboskodtak, a szerzetesrendek tagjai pedig szétszóratásban tengették életülcet. Néhány társam is Kistarcsán volt. Az ő látogatásuk, a beszélőben megtapasztalt körülmények, a megalázó embertelenség, ahogy bennünket, kívül állókat is kezeltek, maradandó élményem. 19