Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1994. (Szombathely, 1994)

2. szám - Redactori Salutem!

REDACTORI SALUTEM ! 1914 és 1994. Két évszám. Két huszadik századi évszám. És ami közöttük eltelt? Nyolcvan esztendő. Két és fél emberöltő. Amelyet megélni csak keveseknek adatik meg, azt pedig szinte lehetetlen felfogni, hogy valójában mit is jelent. Egyszerre sok és kevés. Múlt és jelen. Benne 1918, 1921,1929, 1939,1941, 1944, 1945, 1948,1956,1968 és 1989. Folyóiratunk szerkesztője, Kuntár Lajos nyolcvan éves. Elete és szakmai pályafutása amolyan tipikus -érdemtelen gáncsoskodásokkal, több buktatóval és újrakezdéssel „tarkított"— kisvárosi első generációs értelmiségi élet és pályafutás. Első generációs értelmiségié, aki mindent saját erejéből, tehetségéből és tudásából ért el, és aki valóban semmit sem kapott könnyen, kiváltképp ingyen az életben. A gyermek- és a diákévek, a szülőfalu és a gimnáziumi alma mater döntő jelentőségűek voltak és mind a mai napig alapvetően meghatározóak Kuntár Lajos életében. Az eszmélés, az indulás megannyi fontos emlékét hordozó, a mindig nyugalmat, biztonságot, sokszor oltalmat, néha pedig menedéket adó két település: Csörötnek és Szentgotthárd. Megfelelő anyagi háttér híján nem is gondolhatott arra, hogy egyetemre menjen. Tisztviselő lett, és -csakúgy mint korosztálya annyi más tagja— az ő életében is óriási változást hozott a világháború. 1942-ben és 1943-ban haditudósító volt, majd a HM Sajtóosztályán teljesített szolgálatot. Közvetlen frontélményeit a „Véres Don" című kötetben adta közre, amely később az ellene indított támadások alapjául szolgált. 1946 és 1949 között előbb az „Új Vasvármegye", majd a „Nyugati Kisújság" újságírója volt, azután pedig öt éven keresztül gépíróként dolgozott. Eletében újabb -bátran mondhatjuk döntő- fordulatot az jelentett, hogy 1954-ben a Megyei Könyvtárban kapott állást. Hat évi könyvtárosi munka után a Megyei Népművelési Tanácsadó vezetőjévé nevezték ki. 1956 és 1961 között pedig teljesülhetett régi vágya: Elvégezte a ELTE könyvtártörténelem szakát, majd mindezt megtetézve 1966-ban a bölcsészdoktori címet is megszerezte. Azonban ez is kevés volt. 1967-ben egy tíz (!) évvel korábbi törvényerejű rendelet és egy 1966-ban kelt, a fontos és bizalmas munkakörök betöltését szabályozó kormányrendelet alapján —hivatkozva haditudósítói és újságírói tevékenységére— vezetői állásáról egyik napról a másikra leváltották, és —bár a felkínált lehetőségek közül nem azt választotta— a Megyei Könyvtárba helyezték vissza. Ujabb négy évi könyvtári szolgálatot követően a Megyei 5