Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1994. (Szombathely, 1994)

1. szám - Kuntár Lajos: „... európai értékű és hírű nagy művész ..." -100 éve született Derkovits Gyula—

Derkovitsék utolsó szombathelyi műhelye a Nagykar u. 3. udvarán kétirányú: Budapest és Szombathely között oda-vissza ugyanannyi a távol­ság. Bizonyos, hogy ha erősebbek lettek volna Derkovitsnak a Gyöngyös és a Perint öntözte földbe, Szombathely talajába eresztett gyökerei, rokonai, nagy számú iskolatársai, a képzőművészek között akadtak volna kapcsolat­tartása érdemes személyek. Nem valószínű, hogy a „Nyugatmagyarország" című hetilap megemlékezett volna a haláláról, ha neve teljesen ismeretlen lett volna. SZÜLŐVÁROSI FŐHAJTÁS - HALÁLA UTÁN Az említett hetilap később hírt adott a Derkovitsról megjelent könyvről és a művészi hitvallásáról is adott ízelítőt: „Derkovits propagandát szeretett vol­na festményeivel kifejezni. Izgatni az elnyomottak a szegények és nyomorul­tak érdekében." Az kétségtelen, hogy a szülőváros tiszteletadása, életműve előtti főhajtá­sa csak a művész halálát követő, mintegy másfél év múltán következett el. Vas megye és székhelye képzőművészeit összefogó Szent Márton Céh ve­zetősége 1935-ben határozta el Derkovits alkotásainak Szombathelyen tör­ténő bemutatását. Felvetődött az önálló kiállítás gondolata is, aztán a na­gyobb tárlat keretébe helyezés mellett döntöttek. Az üggyel kapcsolatban elég sok levél maradt fenn: ezek alapján adok képet a megvalósítás folyama­táról. 7

Next

/
Thumbnails
Contents