Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1994. (Szombathely, 1994)

1. szám - MŰHELY - Szabó László: „A külső divatok sohasem befolyásoltak" —Bemutatjuk Ács Lászlót-

úgy érzem, hogy napjainkban ez egy kicsit megbomlott: betört a faluba a politika .Most az emberek nagy része sokkal inkább a létbizonytalanság határára került, mert például rengeteg ember lett munkanélküli. A mezőgazdaság válságba került. És itt az a gond, hogy akik megpróbálnak elindulni, azok is számtalan nehézséggel küszködnek. Ha csak a színjátszó csoportomra gondolok, erre a kis körre, valahogy mi mindenféle nézettől mindig szabadok voltunk. Ez egy érdekes dolog. Az én körömben benne volt a kántor is, benne volt a párttitkár is. Ennek ellenére mi azokon a kis körökön, megbeszéléseken, egyéb helyeken bármiről teljesen nyíltan beszélgettünk. Es én most nem azt mondom, hogy mindenki ugyanazt mondta, de egy pillanatig nem merült fel senkiben az, hogy ezt vagy azt én itt nem mondhatom el, mert hátha... . Abban a közegben valóban teljesen függetlennek éreztük magunkat a világtól, és ha beszéltünk, akkor saját személyes véleményünket cseréltük ki, és ebből az égvilágon semmi probléma nem volt. Ugyanezt ma nem érzem. Tehát ma bizonytalanná vált minden, és miután mindent ki lehet mondani, igazán semminek sincs eredménye. Most megint egy kicsit drasztikusan fogalmazva: valahogy elveszett annak a varázsa is, hogy hát igaz, hogy hivatalosan ezt kellene mondani, de mi itt a magunk körébe azért megmondjuk a magunkét és úgy élünk. Szóval elveszett ennek a varázsa. Ezzel együtt is, hogy látod ennek a falunak a jövőjét? Ez egy olyan nehéz kérdés, amiben én nem tudom, hogy merjek-e jósolni, mert nemcsak a falunak, egyáltalán az egész országnak aggódom a sorsán. Sokszor elgondolom, amikor azt emlegetik, hogy a 40 év milyen erkölcsi süllyedést hozott magával. En evvel nem mondom azt, hogy részben nem értek egyet. Talán a hiteknek a biztonságát ingatta olyan fokon az elmúlt időszak, hogy nehéz az embereknek újra valamibe igazán belekapaszkodni. Viszont, sajnos én a jelen nagy erkölcsi előrelépését egyelőre nem látom. Ha pl.: a Tv-t összehasonlítom a húsz évvel ezelőttivel, akkor azt tapasztalom, hogy akkor a Fekete város volt a nagy szám, most a Dallas. Ha összehasonlítom a művészeti életet, a könyvkiadást, akárhogy nézem, más volt az, amikor a világirodalom klasszikusaiban Thomas Mann jött és Mark Twain, és ha ma végignézem a könyvpiacot akkor amit tapasztalok, ez számomra kétségbeejtő, elkeserítő. En sajnos nem tapasztalom azt a társadalmi méretekben való erkölcsi nemesedést, előrelépést, amiről most olyan sokszor hallunk. En azt még csak-csak elhiszem, hogy kis körökben ez alakul, de hogy ez társadalmi méretekben mikor fog igazán hatékony lenni, hát ebben én azért kételkedem, mert eddig a nagy méretben csak inkább a szenny jön befelé. Minden rosszat mi behozunk Nyugatról, a jókat kevésbé, és ez olyan mértékben megterheli az embereket, hogy szinte ki se tudnak bújni alóla. 31