Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1994. (Szombathely, 1994)

1. szám - MŰHELY - Szabó László: „A külső divatok sohasem befolyásoltak" —Bemutatjuk Ács Lászlót-

A te eddigi ,fontos dolgaid*' születése helye Rábagyarmat volt. Alig vol­tál 19 éves, amikor a középfokú tanítóképző elvégzése után egyenesen ide kerültél. Igen, 1954. szeptember 2-án voltam 19 éves. Az azonban nem állja meg a helyét, hogy egyenesen ide kerültem. Mert engem eredendően Gotthárdra helyeztek, de mindig is faluba vágytam. Már amikor a kinevezésem a zse­bemben volt, hazafelé utaztam Gotthárdra], a vonaton találkoztam egy ko­rábbi iskolatársammal, Gombor Marikával, aki egy évet Gyarmaton taní­tott. O hozta szóba, hogy elhagyja a falut és lesz ott egy üres hely. Én erre fölmentem a járási Tanácsra, és mondtam, hogy szeretnék Gyarmatra ke­rülni. Nem volt akadálya. Hát, így kerültem én nem „egyenesen" ebbe a fa­luba. Es mit tudtál annak előtte Rábagyarmatról? Az égvilágon semmit. Csak azt, hogy egy falu. Amikor leszálltam Rátóton az állomáson, akkor kérdeztem meg először, hogy merre is kéne menni. Miu­tán eligazítottak, beérkeztem a faluba. Először egy düledező-félben lévő na­gyobb épület ötlött a szemembe, amiről később kiderült, hogy az az iskola. Igaz, hogy akkor megvolt már az új iskola is, de az kívülről nem látszott. Hamar otthon érezted-e magad a faluban? Nekem nem volt nehéz egy faluban gyökeret eresztenem. Hiszen magam vá­gyódtam faluba. Másrészt az eddigi életem is többnyire falusi létformához kötődött. Eletem nagy részét falun töltöttem Szentivánon (Zalaszentiván) születtem, ami egy nagy kis falu volt, bár akkoriban is központ volt, mert volt ott jegyző, orvos, vasútállomás. Utána Egerszegre (Zalaegerszeg) kerül­tünk néhány évre, de akkor még ez is kedves kisváros volt. Ráadásul mi a város szélén laktunk, az állomáson túl, tehát falusias környezetben. '46-ban átkerültünk Rumba. Mint falu, nekem Rum adott a legtöbbet. Mégpedig azt, hogy akkor ott volt egy nagy társadalmi felpezsdülés. Túl azon, hogy jegyzőség volt, meg hogy iskolája volt, később odakerült a környék is, ami­kor körzetesítettek, mindezek mellett még ott egy rendkívüli, felpezsdülő társadalom volt vallási és nem vallási téren egyaránt. Vasvárra jártunk bú­csúra, ami felejthetetlen élmény volt az embernek; mentünk gyalog, zászlók alatt. Aztán a színdarabokat sem felejtem soha. Doroszlai János bátyánk rendkívül aktív művelődési életet teremtett. En ott láttam példát, ott láttam igazi falusi színdarabokat. Elsősorban Cserháti-darabokat játszottak, aztán népszínműveket, és nekem ezek, a tízegynéhány éves gyermeknek, rendkí­vüli élményt adtak. 27

Next

/
Thumbnails
Contents