Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1994. (Szombathely, 1994)

2. szám - KÖNYVESPOLC - Naszádos István: Lovass Miklós: Olad 1000 éves története

sekor, —ha jól számoltam, az is van vagy húsz— nem a szokásos módszert követte, hanem minden alkalmat megragadott, hogy a korabeli forrásokat teljesen idézve tegye valóságosabbá a kort, világosabbá a történelmi tényeket az olvasó előtt. Hosszú oldalakon idézi a különféle forrásokat, s bizony ez lehetetlenné teszi, hogy valaki „könnyű olvasmányként" kezelje ezt a tanulmánysorozatot. Tanulmánysorozatot írtam, mert ez a könyv valóban tanulmányokat tartalmaz. Szerzője előbb bemutatja a település területét, határait, nevének eredetét, a dűlőket és mezőket, majd a megye „kivonatos" történetére tér át, de csak azért, hogy visszatérve Óladra, bemutassa a falu birtokosait, a jobbágyokat, zselléreket, azok szolgáltatásait hosszú oldalakon keresztül. Talán ha itt válogatva idéz, ha nem törekedett volna teljességre az idézetekben, megkönnyíthette volna az érdeklődő olvasó dolgát. Megértem, hogy mint falujának szerető krónikása mindent el akart mondani, s mindent bizonyítani is a források segítségével, de ez oda vezetett, hogy oldalakon keresztül olvashattuk a szövegbe beépítve például Mária Terézia 1767-ben kiadott Urbáriumának kilenc kérdésére adott válaszokat (43-48. oldalakon). Pedig itt és másutt is elég lett volna hivatkozni a Vas Megyei Levéltárban található forrásra. Mert a források nyelvezetének betűszerinti idézete a megértést nehezítette és a folytonosságot is zavarta. A 287 oldalas könyv impozáns, nemesen egyszerű külsőt mutat. A szöveget kiegészítik a mellékletek (189-267. oldalakon) és a fényképek (268-287. oldalakon). Örülök, hogy ez a könyv a kezembe került és elolvashattam. Belső felépítéséből is azonnal felismerhető, hogy szerzője teljességre törekvő ember. Gárdonyi Géza kívánságát követte, amikor világító lámpás, fáklya akart lenni. Ügy érzem, neki sikerült. Olyan munkát tett le a község, —1950. szeptember 1. óta Szombathely város IX. kerületének— az asztalára, amiben elődje nem volt. Jó lenne, ha utódai akadnának! Idézetei csak a lelőhelyet nevezik meg. Ma már ennél részletesebb és pontosabb megnevezéseket kíván a szakirodalom. Lovass Miklós mégsem vétett munkájában a tudományosság ellen, mert a szövegi idézetekben és a Mellékletekben idézett források ellenőrizhetők. Magam is szerény néptanítónak érzem magam, s ezért —most gondolatban— megszorítom a szerző kezét, megköszönve a közösségért végzett munkás évtizedeket és külön megköszönve azoknak az intézményeknek az anyagi segítségét, akiknek a támogatásával a megye helytörténete ismét egy alapos, gondos munkával gyarapodott. (Lovass Miklós: Ólad 1000 éves története. Szerk. Szamos Rudolf. [Szombathely, 1993.] 287p.) NASZÁDOS ISTVÁN 91