Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1994. (Szombathely, 1994)

2. szám - IN MEMORIAM - Feiszt György: Búcsúzunk Pomogyi Józseftől

IN MEMÓRIÁM •kW Jl BÚCSÚZUNK POMOGYI JÓZSEFTŐL A gyászjelentés hosszú betegségéről írt, de mi —a honismeret munkásai— erről semmit sem tudtunk... Őszi összejövetelünkön még együtt taglaltuk az új feladatokat és reméltük, hogy az új év meghozza a fordulatot, lesz előrelépés a nagygeresdi múzeum ügyében. „Mi a jövőnek dolgozunk" — fogalmazta meg ars poeticaját és e szerint cselekedett mindig. Azok közül való volt, akik a hazaszeretetet programként élték és a mindennapok történéseiben példamutató módon valósították meg. Gyűjtötte a lakóhelye múltját megörökítő tárgyakat és hagyományokat. Múzeumot, messze földön híres kis gyűjteményt hozott létre akkor, amikor ez még nem érdem volt, hanem kemény küzdelem. Vezette Nagygeresd falukrónikáját napról-napra. Erről így beszélt: „amit itt én lejegyzek az kinek kell? Most senkinek, de egyszer talán száz év múlva valaki esetleg a plafonig ugrál örömében, ha rátalál egy olyan adatra, ami csak itt maradt meg." Amikor a honismereti munka módszertanát, a krónikaírás elemeit brossurakba foglalva kampánymunkaként elrendelték, az ő falukrónikája már közel két évtizedes volt. Mindig komolyan vette amit csinált. Tisztában volt a munka nehézségeivel, a gyűjtés és a krónikaírás rendszerességet, alaposságot és pontosságot igénylő folyamatával. Alapossága azonban sohasem csapott át gorcsösségbe. Még a fiaskókon is tudott derülni, felhasználva a levonható tapasztalatokat. Honismeretesek sora nevezheti magát tanítványának. Mindig lényegretörő, halk szavai ma is itt csengenek fülünkben mindarról amit a falukrónikaírás lényegéről elmondott. Vajon hányan fogadták meg tanácsait, hányan hasznosították javaslatait? Jóska bátyánk ezt sohase firtatta, mert a világot ismerő, értő ember volt, aki igazának tudatában végezte munkáját és nemigen zavarta, hogy csak kevesen értik és még kevesebben becsülik meg ezért. Nem volt világmegváltó, nem volt megszállott. Végezte a munkáját, tette amit tudott, gyűjtött, jegyzetelt, írt. Hagyatéka, kéziratai több ezer oldalt tesznek ki feldolgozásra várva. Pomogyi tanító úr éppoly csendben hagyott itt bennünket, ahogyan élt. Több száz tanítványa és tisztelője kísérte utolsó útjára a szentivánfai temetőbe. FEISZT GYÖRGY 81