Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1994. (Szombathely, 1994)

2. szám - ADATTÁR - Valter Ilona: Régészeti kutatások a jáki műemlékegyüttesben

A templomdomb nyugati részén, a Szent Jakab—kápolnától egy vízmosással elválasztva, áll két barokk volt apátsági épület. A kisebbik épület helyreállítása és bővítése 1993-ban befejeződött. Ez az épület kőtár és kőraktár céljait fogja szolgálni. A nagyobbik barokk épület apáti ház néven ismert. Az előzetes műemlék helyreállító tervek szerint ebben a templomdomb történetét bemutató múzeum lesz kialakítva. Az épület igen rossz műszaki állapotban van, és egy lakásban még mindig laknak. Műemléki helyreállítása előtt szükséges a kutatás elvégzése. A falkutatást a két művészettörténész kolléganő, Mezey Alice és Szentesi Edit végzi, és ezzel párhuzamosan folyik a régészeti kutatás is. 1992-ben az épület környékén végeztünk ásatást, 1993-ban pedig az épület keleti szárnyában dolgoztunk. Itt lehetséges volt a kutatás, mert itt nincsen pince. Az épület nyugati szárnya alatt pince van, és annak építésekor minden korábbi objektumot, réteget megsemmisítettek. Az ásatás még folyamatban van, ezért csak egy előzetes beszámoló írható róla. Ez pedig a következő: A templomdomb nyugati részén a kora Árpád-korban (11. század) létezett egy település. Ennek kultúrrétege több helyen megfigyelhető, ezenkívül egy kemence maradvány is bizonyítja létét. Erre a kemencére építettek rá egy téglaépületet. A téglákat agyagba rakták, a fal szélessége 130 cm, az épület belső szélessége 3,5 m, és a pincefalig követhető hosszúsága 8-9 m. Ennek a korai —11. század végén, vagy a 12. század elején épült— háznak agyagtapasztásos padlója volt. Ezt a házat elbontották és mintegy 10 cm-es feltöltés után, nem mindenütt követve a korábbi épület falait, ráépítettek egy másik téglaépületet, de most már habarcsba rakták a téglát. Ennek az épületnek 140 cm széles falai voltak, és sárga, tapasztott agyagpadlója volt. E padlóba mélyedően találtunk egy gödröt, benne egy ép agyagedényt, amelyben csirke volt a földbe beásva, építési áldozat gyanánt. Az agyagedény 1200 körül készülhetett, és a második téglaház építésekor ásták a padló alá. Ennek az építési áldozatnak ugyanaz az ideológiai alapja, mint a közismert Kőmives Kelemenné balladában megénekelt áldozatnak, csak itt szerencsére a kőműves felesége helyett egy csirkével is megelégedtek. Az agyagpadlón, a gödör közelében egy ezüst pénzt találtunk, egy 1200 körüli friesachi dénárt. Mindez egybecsengve az agyagedény korával, azt mutatja, hogy 1200 körül építették át a téglaházat. A következőkben —talán a 13. század közepén— egy újabb házat építettek itt, minden bizonnyal a tégla épület lebontása után, mivel annak északkeleti sarkára ráépítettek. Ez az újabb ház csatári kőből készült. Igen tekintélyes épület lehetett, mert falai 160 cm szélesek. Erről az épületről még igen keveset tudunk, feltárására 1994. nyarán került sor. 60