Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1994. (Szombathely, 1994)

2. szám - MŰHELY - Pethő Gyula: A szülőfalu krónikása —Bemutatjuk Balogh Jánost—

Az élete közben más irányba fordult: közéleti feladatok megoldásában vállalt szerepet. Egy ideig pártmunkát végzett, majd több évtizeden át — nyugalomba vonulásáig— a Népfrontban dolgozott. Keserű tapasztalatokat is szerzett 1956-ban. Sajátkezű feljegyzését az adott kor politikai célból meghamisítva tette közzé egy kiadványban. Elégtételt csak 35 év után kapott... A megyei népfrontbizottságnak főelőadója ill. titkárhelyettese volt. Szerette a népfrontmunkát, mert nyíltabban, felszabadultabban foglalkozhatott a megye —különösen a falvak- problémáival. Népi kötődése okán —műszaki ismeretekkel a tarsolyában is— mély vonzalommal, megértéssel közelített, s közelít ma is a falusi emberek érzésvilágához, mindennapjaihoz. Már a 60-as évek közepétől foglalkoztatta a gondolat, hogy a falvak életének eseményeit, múltját, történetét, szokásait stb. nem szabad a feledésnek átengedni. Tapasztalatai rádöbbentették, milyen kevesen vannak azok, akik ismerik községük történetét, s milyen kevés faluban foglalkoznak azzal, hogy a múltat feltárják, leírják, megörökítsék. Munkájának az az előnye is megvolt —s erről szívesen beszél— hogy a falutörténetekről módjában állt szót váltani az egyes falvak értelmiségével, vezetőivel. Amikor a Népfront vált a honismereti mozgalom legfőbb szervezőjévé, örömmel és lelkesen támogatta annak vasi tevékenységét: a falukrónikák és történetek írását, a népszokások, mesterségek stb. feldolgozását s nem csak hivatalból! Kérte, gyűjtsék össze a paraszti élet szerszámait, használati tárgyait, különféle emlékeit. Természetesen maga is eltervezte, mit fog tenni saját faluja történetének megírásáért. — Tűnődve jegyzi meg: talán nem is tudom pontosan, mikor jutott először eszembe, hogy Felsőmarác történetét megírjam, de azt tudom, valahol mélyen bennem volt Ehhez a munkához közvetve indíttatást kaptam itthon, s közéleti tevékenységem során Budapesten is. Többször találkoztam a Népfront központjában Veres Péterrel, Szabó Pállal, Darvas Józseffel, Erdei Ferenccel akiknek a munkássága, kisugárzó ereje ösztönzött engem is. Különösen Szabó Pál bíztatott: —Öcsém, meg kell írnod a falud történetét!" Az a fajta ember vagyok —meséli csendesen— aki hosszan érleli magában az ilyenfajta dolgokat. A kutatást, a munkát igyekeztem jól előkészíteni, a szükséges dokumentumokat a levéltárban, a könyvtárban és a szülőfalumban felkutatni, „vallatni". Sok emberrel beszélgettem régi emlékeikről, érdekes vagy fontos, örömteli vagy szomorú eseményekről. Elmondták személyes élményeiket, a régi öregektől hallott különös történeteket, meséket. Sok évi kutatómunka, rengeteg feljegyzés után fogtam hozzá az íráshoz, amely, ugye nem megy mindig könnyen. Szakmai útmutatásokat is kaptam a levéltár és a könyvtár hozzáértő munkatársaitól. — A falu, az akkori közös ta45