Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1994. (Szombathely, 1994)

2. szám - MŰHELY - Németh Tibor: „Honismereti tevékenységem gerincét a munkaközösség irányítása jelentette" -Beszélgetés Káldos Gyulával—

ténetét tártam fel. Szakdolgozatomban megállapíthattam, hogy az egyesületek és olvasókörök a településeken a nevelés fontos eszközei és a közélet fórumai voltak. Sikerült bizonyítanom, hogy Eas János és köre a 19. század elején már gyakorlatilag olvasóegyletként működött. Az egyetemi folyamatos pozitív visszajelzések illetve a szakdolgozat sikere megerősítették vonzódásomat a honismeret iránt. Bár nem könnyű feladat, de próbáljuk csokorba kötni azt a sokszínű tevékenységrendszert, amit az elmúlt évtizedekben a mozgalom terén kifejtett! A hatvanas évek közepétől kezdtem el foglalkozni a régi egyesületekkel, azok könyvtáraival és a kemenesaljai nemes családok leszármazottainál fellelhető könyvritkaságokkal, a régi Vas megyei nyomdák termékeivel. Több jelentős rendezvény szervezésében vehettem részt. Talán legfontosabb közülük a „Kemenesaljai Napok" sorozata volt, amely 1966-ban indult és negyedszázadon keresztül szolgálta a táj művelődésügyét, idegenforgalmát. A 25. évfordulón derült ki, hogy egyedül voltam, aki minden évben valamilyen formában segítettem a programok kialakításában. A hatvanas évek végén fellendült a celli járás községeiben a krónikaírás. E munka szervezésében és Kemenespálfa históriájának összeállításában is segítkeztem. A kiadványoknál maradva: publikációim elsősorban a könyvtárosi hivatáshoz kötődtek, az országos szaklapban illetve a megyei értesítőben jelentek meg. Néhány évig a celli járási könyvtár híradóját szerkesztettem. Sok kutatómunkát követelt Celldömölk monográfiájából a rám bízott fejezetek megírása. Érdekességként megjegyzem, hogy 1973-ban kértek fel a tanulmánygyűjtemény elkészítéséhez a feltételek kidolgozására. Bár az anyag zöme kéziratban rendelkezésre áll, kiadására anyagi fedezet hiányában belátható időn belül nem kerülhet sor. 1975-ben kísérletet tettünk helytörténeti periodika alapítására, amelynek első számát azonban —a papírhiányra való hivatkozással— nem követhette a többi. E füzetben terveztük megjelentetni a honismereti kör jó tollú tagjainak dolgozatait. A „Celldömölk irodalma" válogatott bibliográfia létrejöttében működtem közre, ami ugyanebben az esztendőben látott napvilágot. Az 1734-ből származó „A Sági Hegységnek Törvényei" című munka hasonmás kiadását gondoztam a 250. évfordulón. Nem sokkal ezután „Az iparosképzés Celldömölkön 1887-1987" című iskolatörténeti mű szerkesztését végeztem. Régóta terveztük a helyi sajtó újraélesztését: 1989-től jelenik meg rendszeresen és mára kétheti lappá nőtte ki magát az „Uj Kemenesalja", amelynek kezdetektől fogva szerkesztőbizottsági tagja vagyok. 42