Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1994. (Szombathely, 1994)

2. szám - MŰHELY - Németh Tibor: „Honismereti tevékenységem gerincét a munkaközösség irányítása jelentette" -Beszélgetés Káldos Gyulával—

SS MŰHELY NÉMETH TIBOR „HONISMERETI TEVÉKENYSÉGEM GERINCÉT A MUNKAKÖZÖSSÉG IRÁNYÍTÁSA JELENTETTE" -BESZÉLGETÉS KÁLDOS GYULÁVALKáldos Gyula három évtizedig állt a celldömölki városi könyvtár élén és a bibliotéka információs bázisához kapcsolódva tevékenységében szervesen fonódott össze a könyvtári, valamint helytörténészi szervezoés kutatómunka. Az interjú során megkíséreljük bemutatni a gazdag életút eddigi legfontosabb útirányait és állomásait. bevezetésként idézzük fel a gyermekkor világát: a család, az iskola és a szülőfalu meghatározó erejű közegét. Nemeskocsban születtem 1931. december 11-én, de szülőfalumnak Kemenespálfát tartom, ahová még pólyás koromban költöztek szüleim. Sok gyermekkori kép fűz a településhez: a táj, a Marcal folyó, az ott élő kedves emberek élénken élnek az emlékezetemben. Apám cipész volt, de az iparból vásározás nélkül nem lehetett megélni. Az évszakok szabályos ritmusához igazodva akkoriban csak késő ősztől kora tavaszig, a „mezítlábas időszak" kezdetéig akadt sűrűbben javítanivalója. A közbeeső hónapokban idénymunkát vállaltak szüleim, amelyek dandárját az aratás jelentette. Jómagam 1945-ben vettem részt először a gabona betakarításában, azután éveken keresztül kaszáltam együtt apámmal s nővéreim szedték utánunk a markot. Ezen túl az iskolán kívüli időszak a végtelennek tűnő szabadságot jelentette számomra, a nagy kóborlásokat: ismertünk szinte minden bokrot, valamint a foglyok, fácánok, vércsék költőhelyeit. Felejthetetlen élmény volt, ahogy hajnalban a csikós lovakat szőrükön ülve kihajtottuk a legelőre, ahonnan csak alkonyatkor vezettük őket haza... 39