Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1994. (Szombathely, 1994)

2. szám - Timár István: A Szombathely-monográfia megjelenésének centenáriumára

let társelnöke hangsúlyozta: „... évtizedek óta nincsen a vármegyének olyan kulturális intézménye és törekvése, melyben Kárpáti Kelemen tevékeny részt ne vett és vezető szerepet ne vállalt volna..." A kitüntetett válaszában hangsúlyozta: „a magas kitüntetés azt a nemes kötelességet rója rám, hogy ezentúl fokozottabb mértékben szenteljem magam minden igaz magyar ember hármas ideáljának: az Isten, a király és a haza szolgálatának!"

8 Kárpáti számtalan filológiai, régészeti, etnográfiai témájú írásait, tanulmányait közt kiemelkedő helyet foglal el a monográfia, amelynek megírásával a hazai művelődéstörténet nagyon értékes forrását adta közlésre. A monográfia Kárpáti tollából származó második rész elkészültét lényegében a város polgársága részéről elinduló rendkívül erős társadalmi követelés hívta életre. A Vasmegyei Lapok 1888. július 5-i számában „Nyolc év után" címmel megjelent cikk szerzője Kunc Adolfnak a monográfia elkészítésében szerzett érdemeit méltatta: „Naphosszat búvárkodott a megye, a káptalan, és a város porlepte levéltáraiban, összehordta az anyagot a nagy műhöz, és mire a nagy nap elérkezett, megvolt Szombathely város monográfiájának első kötete..."

9 Ezután így folytatta: „Monográfiánknak csak egy kötete jelent meg, és a további rész még csak megírva sincs. Es ez tekintve az ilyen nagybecsű tudományos művet, annyi, mintha semmi sem történt volna, mert a csonka rész, ha kiegészítést nem nyert, mit sem ér..." A szerző a továbbiakban arra hivatkozott, hogy akik az első részt készhez kapták, rendkívül intenzíven érdeklődnek a folytatás iránt. A cikkíró kifejtette, hogy a folytatás kiadásának a város részéről anyagi akadálya nincs. Végezetül a második rész elkészítésére szinte felszólította a premontrei gimnázium tanárait, hogy a rendkívül elfoglalt Kunc helyett fejezzék be az elkezdett művet.

11 Befejezésképpen mintha attól tartott volna a cikk szerzője, hogy túl kemény hangot használt, mondanivalóját így zárta: „...mert mi egyebet nem óhajtunk, mint hogy városunk adatokban gazdag története napjainkig meglegyen." A monográfia második részének zárszavában maga Kárpáti is utalt a fenti újságcikkben megfogalmazódott lakossági igényekre. Kárpáti itt mondott köszönetet Kuncnak, hogy a második rész elkészítésével őt bízta meg: „... a megkezdett mű folytatására és befejezésére annál szívesebben vállalkoztam, mivel ő méltósága bizalmában csak kitüntetést láthattam..." Itt köszönte meg a megyei és püspöki levéltár munkatársainak segítségét. A terjedelmi korlátokat figyelembe véve a monográfia részletes ismertetésétől el kell tekintenünk, annak azonban nincs akadálya, hogy az egy-egy fejezetben előforduló érdekességekre ne hívjuk fel az olvasó'figyelmét. A világosabb áttekinthetőség kedvéért a már egységes monográfia Kárpáti által alkalmazott fejezetbeosztásához igazodunk. A Kunc által írt első 30