Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1993. (Szombathely, 1993)

1. szám - KÖNYVESPOLC - Feiszt György: Iványi Béla: A középkori Vasvár

IVÁNYI BÉLA: A KÖZÉPKORI VASVÁR Az 1898-ban kiadott Sziklay-Borovszky féle „Vasvármegye" kötet óta nem jelent meg megyetörténet. Ez olyan sommás megállapítás amelyet e folyóirat olvasói előtt sem ismételgetni sem pedig bizonygatni nem kell. A kívülálló bizonyára azt hihetné, hogy ezt a hiányt jócskán pótolják városmonográfiák, a szintézis hiányát pedig a lokális históriát elemző tanulmánykötetek töltik ki. Ezzel szemben azok a vasiak akik a valós helyzetet ismerik jól tudják, hogy nincsen ez így és ezért igencsak örülni kell mindennek ami akár egy város akár valamelyik „szűkebb pátria" történetét valamilyen publikáció formájában közreadja. Ezért őszinte örömmel üdvözöljük a Vasvár középkorát bemutató kis kötetet. Azok közé a szerencsések közé tartozunk, akik Iványi Béla kéziratos munkáját már évekkel ezelőtt olvashatták. Ezért is első reakciónk az öröm, hogy e nagy kutatással és időráfordítással elkészített munka végre az olvasóké, azoké a vasváriaké lehet, akiknek talán a legnagyobb szükségük van rá. Mert be kell vallani mindannyiunknak, hogy keveset tudunk Vasvárról és még kevesebbet annak középkoráról. Iványi Béla 29 éve halott és közel négy évtizede, hogy leírta mindazt amit most kézbe vehetünk. Ez a négy évtized nem múlt el nyomtalanul a magyar történettudományban sem és ma már aligha lehet rekonstruálni a történetírói szándékot, azt pedig talán még kevésbé ami a kiadást végülis meghiúsította. Iványi Béla munkája —és ezt szövegének gondozói mindenkinél jobban tudják— nem volt könnyű olvasmány és semmiképp sem nevezhető történeti analízisnek: Igazi pozitivista munka és ezt minden kritikai él nélkül kell megállapítani. Kronologikus sorrendbe van benne rakva minden ami 1957-ben Vasvárról dokumentumokban megismerhető volt. Ezért nehéz, szinte lehetetlen és talán felesleges is róla ennyi év után értékelő véleményt mondani. Iványi célirányosan elvégzett kutatásainak tárgyi anyagával nem lehet vitatkozni. Az időközben előkerült forrásokkal való összevetése pedig egyrészt nem feladatunk, másrészt pedig a „hálátlan utókor" felesleges kötözködésének tűnne. Azt azonban minden olvasónak tudnia kell, hogy Vasvár középkori története nem csak abból áll, amit a könyvből megtudhatunk. Az ispáni vár pontos helyéről, annak kiterjedéséről dúló viták egyik tábora sem gazdagodik új munícióval, mint ahogy a város kialakulásának okai sem körvonalazódnak jobban. Az Árpád kori Vasvár és a Vasvár a 14-15. században című két fejezet egy függelékkel egészül ki, amely az oklevelekből kibányászott nevek adattára, felsorolva a bírákat, kanonokokat és a városlakó egyéb népességet. 86