Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1993. (Szombathely, 1993)

1. szám - ADATTÁR - Soós Brigitta: Apátistvánfalva temploma és plébániája

anyanyelvű és tud tájnyelven beszélni, és a hirdetések lefordítása sem okoz neki gondot. A gyóntatás is két nyelven folyik. A szentmise nem folyhat dialektusban, ugyanis nincsenek erre vonatkozó papírok és a pápa által jóváhagyott, dialektusban írt misekönyvek. Az egyházközségben nincs semmi eltérő szokás, vagy sajátosság, a szentmise és az ünnepek megünneplése azonosképpen történik a szomszédos egyházközségekkel. A hitoktatás a hitélet egyik legfontosabb alappillére. A politikai rendszereknek volt bizonyos adminisztratív befolyásuk a hitoktatásra. Például az elmúlt politikai rendszerben a tanulók 70-85 %-a részesült hitoktatásban, míg ma a tanulók 100 %-a hittanos ezenkívül a hitoktatót ellenőrizték. A hittanosok körében nincs lemorzsolódás a bérmálás szentsége után, hanem első osztálytól nyolcadik osztályig részesülnek a tanulók hitoktatásban. Hagyományos vallásosság létezik, a korábbi szokások szerint. A tanulók hitbeli tudása, bibliai tájékozottsága „közepes — jó" értékű. Az 1990/91-es tanévtől a hittanosok külön bizonyítványt kapnak, amelyből a szülők megtudhatják, hogy gyermekei mennyire aktívak a hittanórán, és milyen mértékben vesznek részt az anyag feldolgozásában. A gyerekek nagy többsége készül és örömmel vesz részt az egyházi ünnepek keretében megrendezett előadásokon, szerepléseken és a hittanversenyeken. A papi munkát segítik a ministránsok és azok a tanulók, akik a vasárnapi szentmisén az Olvasmányt, a Szentleckét és a Könyörgést felolvassák. Anyanyelven történő hitoktatásra egyáltalán nincs igény. A hívek tisztelik és becsülik a plébános urat. A vasárnapi perselyezés során befolyó összeg átlagon felüli, és ha a plébános valamilyen célra külön kér anyagi hozzájárulást, a hívek összeadják. De ezek az összegek a templom renoválására természetesen nem elegendőek. Az egyházközség plébánosa és a polgármester közötti kapcsolat mértéktartó. Az önkormányzat részéről nincsen nagy méretű anyagi támogatás. A rendszerváltás alatt és után a hívek egyenletesen gyakorolták vallásukat, ingadozás nem volt érzékelhető, bár a kommunizmus összeomlása után akadtak olyan emberek, akik csak ezután mutatták ki vallásos érzelmeiket, és kezdtek el templomba járni. A lelkipásztor munkáját segítik az egyházközségi tagok is. Az apátistvánfalvi egyházközségi tagok mind férfiak, számuk 15, többségük életkora 30-50 év közé esik. Az apátistvánfalvi lelkipásztor keze alá tartozik a szakonyfalui egyházközség is. Az ottani egyházközségi tagok száma 11, de vannak közöttük nők is, életkoruk 40-50 év közé esik. Az apátistvánfalvi egyházközségi tagok aktivitása nagyobb, mint a szakonyfaluiaké. Egy évben legalább két gyűlést kell tartani: egy költségvetési és egy számadási gyűlést. Legutóbb e két gyűlés időpontja 1992. március 22. volt. 73