Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1993. (Szombathely, 1993)

1. szám - MŰHELY - Tilcsikné Pásztor Ágnes: „A múlt példa legyen a jelennek..." —Beszélgetés Tóth Józseffel—

járási könyvtárakat is. Több megye könyvtárosainak képzését is végeztük. Közben megszereztem a könyvtárosi oklevelet. Könyvtári munkája során sem feledkezett meg a múlthoz való kötődésről a helytörténet kutatásának fontosságáról. Valóban így van. Megkezdtük a megyei könyvtár helyismereti különgyűjteményének a Savariensiának kialakítását. Ehhez a munkához sok segítséget kaptunk a budapesti Egyetemi könyvtár tudós könyvtárosától, Cerézdi Rabántól. Az ő irányításával szerveztük meg a gyűjtemény alapjait, s megindítottuk az országban elsőként a gyermekkönyvtárat. Ebben az időszakban Vas megye irodalmával foglalkoztam. Cikkeim, tanulmányaim a helyi és országos lapokban, folyóiratokban jelentek meg, s ezek nem mindig nyerték el a helyi vezetők tetszését. Berzsenyi neve sem volt népszerű, akiről a minisztérium engedélyével elneveztük a megyei könyvtárat. Az 1956-os forradalom már kiépített megyei könyvtárhálózatot talált. Hogyan emlékszik erre az időszakra? A könyvtári munka, a megye múltjának mind jobb megismerése elvezetett ahhoz a gondolathoz, amelyet Teleki Pál így fogalmazott meg: „merjünk magyarok lenni". Az 56-os forradalom is ennek a gondolatnak jegyében mondatta ki velem a régi kínai bölcsességet: „minden madár szabadon daloljon és ne visszhangozza mások énekét". A szombathelyi rádióban elhangzott írásom, amely a békés alkotómunka feltételeként az oroszok kivonulását jelölte meg, bezárta előttem a könyvtár ajtaját. Eme gondolatok eredményeként néhány hónapos munkanélküliség után az élet egy új „iskolába" íratott be. Előbb a Szeszforgalmi Vállalathoz kerültem, ahol a társadalom szélére sodródott emberek sorsával is megismerkedhettem. Ez az út vezetett az építők táborába, ahol közelebbről megismerhettem a szakmai szorgalmat, az építők munkáját, amely a múltból táplálkozva építi a mát. Ismét jó közösségre, egymást segítő munkatársakra találtam. Életútjának kitérői sem tartották vissza attól, hogy továbbra is kutassa a múltat, írjon, szűkebb és tágabb környezetében szolgálja a kultúrát. Ismét kezembe vettem a tollat és megírtam a római temető egyik leány sírjának megálmodott történetét a „Fehér galamb"-ot, amely Severius savariai császárrá választásának idejében játszódik. E történetet felhasználva született meg a Vas megye múltját feldolgozó „Mesél a vasi föld" című színpadi história, amelyet Horváth Ferenccel közösen írtunk meg. A darabot a Derkovits Művelődési Ház színjátszó csoportja mutatta be. A megye vezetőinek utasítására, kibővítve, ebből a műből született meg a Savaria Karnevál. 15