Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1993. (Szombathely, 1993)

2. szám - ADATTÁR - Bencze Imre: Apróságok Nádasdy Tamás udvarából

de volt már régebbi kiadásuk is. Ilyenek Ozorai Imre, vagy Székely István munkái. Ezeket Nádasdy bizonyára már régebben beszerezte. Végül éne­keskönyv, vagy kalendárium azért nem kerülhet szóba, mert akkor bizo­nyára nevén nevezte volna azt a számtartó deák. így kizárásos alapon ju­tunk el arra, hogy Batizi András kátéja, a „Keresztyéni tudományokról va­ló rövid könyvecske" lehetett ez. 11 Ez a magyar könyv ugyanis 1545 tava­szán jelent meg Krakkóban. Az alig 90 lapos kis káté a lutheri katekizmus alapján készült. Ara is nagyságának megfelelő: 40 dénár. Megoldásunkat megkérdőjelezheti az az adat, hogy Kanizsay Orsolya 1545 karácsonya előtt kelt levelében arra kérte Bécsben tartózkodó férjét, hogy küldjön neki egy kalendáriumot. 12 Volt aki ebből arra következtetett, hogy 1545-ben megje­lent Bécsben egy magyar nyelvű kalendárium. Ennek azonban sehol sincs nyoma. A legkorábbi Bécsben nyomtatott magyar naptárról csak 1558-ból van tudomásunk. Székely István ugyan adott ki 1540 és 1550 között kalen­dáriumot magyarul Krakkóban (RMNy 63). De nem valószínű, hogy a sze­rető férj csak másfél esztendő múlva teljesítette volna felesége kívánságát! így bizonyosra vehetjük, hogy Batizi Andrásé került Orsika kezébe és ebből ismerhette meg jobban a lutheri tanítást. NÁDASDY TAMÁS EGYTC NYOMDÁSZA A felvilágosult és vagyonos főúr igyekezett lépést tartani Európával kulturá­lis téren. Tanult és olvasott, egyetemeket járt ember volt. Sylvester János, a nagy humanista már 1536-ban örömmel említi azt a hírt, hogy Nádasdy Uj­szigeten — Sárvárott— nyomdászt akar alkalmazni és hogy ő maga is szívesen megtanulná ezt a „művészetet". Nádasdy a bécsi Joannes Strutiust alkal­mazta nyomdájában. Ez azonban ravasz, minden hájjal megkent és a mun­káját csak ímmel-ámmal végző embernek mutatkozott —legalábbis Sylvester szerint. Nemsokára el is hagyta Üjszigetet. Ekkor a magyar Abádi Benedek vette át a munka irányítását, aki Krakkóban tanult, segítőjük pedig Sylves­ter öccse, Mihály lett. Nagyszabású munkába fogtak: az Újszövetség magyar fordításának nyomtatásába. Bizonyára nemcsak ketten dolgoztak a tipográ­fiában, hanem az egyszerűbb munkákra másokat is betanítottak, s így Syl­vester János, a fordító 1541 január 26-án már latin levélben jelenthette pat­rónusának, hogy elkészült a nagy mű! A nyomdában tevékenykedők között egyenetlenség támadt, s hamarosan oszladozni kezdett a kis sereg. Ügy tartják, hogy a nyomda nemsokára meg­szűnt, anyagát pedig széthordták. A fametszetek egy része például Debre­cenbe, majd Semptére került és Bornemisza Péter nyomda-készletében ta­lált helyet. 13 54

Next

/
Thumbnails
Contents