Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1993. (Szombathely, 1993)

2. szám - ADATTÁR - Nádasdy Lajos: A nemesdömölki evangélikus latin iskola 1753. évi vizsgarendje

Miután mindezek végbementek, egy fiú tanuló köszönetet mond a patrónus uraknak, hogy körükben megjelenve őket megtisztelték. III. Osztály. —Az ifjabb Donatisták, azaz a Declinisták következnek sorra itt, csoportjukkal. 1. —Ezeknek vizsgáját, bevezetőként egy beszédecskét mondva nyitja meg egyik tanuló. 2. —Ez az osztály is ugyanazon részéből fog vizsgázni a katekézisnek (mint az előző osztály). 3. —Cellariusnak egyszerűbb szólásait, amilyen módon azt tanulták ismétlik, majd Donatusból vett könnyebb kérdésekre keresnek megoldást. 4. —A formulák alapján fogják megmutatni ezek is, hogy a szépírásban milyen eredményt értek el. Ez a csoport ugyancsak köszönetnyilvánítással fejezi be a vizsgát. IV. Osztály. -Primo LEGENTES (= másutt, más iskolákban LECTORES)— miután egyikük versben üdvözölte a patrónusokat, bemutatják szorgalmuk (tanulmányaik) elért eredményeit. 1. —Luther Kis Kátéjából, belőle kérdéseket és feleleteket szerkesztenek. 2. —Olvasnak részben Donatusból, részben az „Arany Láncz" című könyvecskéből. Végül sillabizálva folytatják ezzel az osztállyal (a vizsgát), úgy, hogy néhány dictumot könyv nélkül elmondanak a könnyebbek közül; majd bemutatják mimódon tudják a betűket összerakni és végül írásgyakorlatot készítenek ellenőrzés céljából. LEÁNYOK Két osztályban tanulnak. —Előzetes üdvözlés után az első osztály káté ismeretből, szentírási (bibliai) mondásokból, különböző himnuszokból vizsgázik.— A másodikosoknak azt kell megbizonyítaniuk, hogy mennyire jutottak a sillabizálásában (= azaz hogyan tudnak olvasni). Ebben a vizsgarendben azt a különös és meglepő adatot olvassuk, hogy ennek a latin iskolának két leányosztálya is volt. Abban a korszakban a társadalom életében nem tartották fontosnak és lényegesnek a nők iskolázását és művelődését. Még a reformáció elterjedésének korszakában sem tették általánossá a mindkétnemű ifjúságnak ilyen vonatkozásban egyenértékű nevelését. A valóságot hűen tükrözi egy asszony levele Nádasdy Tamáshoz: „Irta volt Nagyságod, ha én tudok-e magyar írást, az minemű országban én fölnőttem, ott nem hallottam, hogy leyányok sem asszony emberek efféle Írásnak tanolására viseltek volna, mert az én szegény anyám is tanéjthatott volna engemet, ha egyebek tanultak volna, de mi nálunk hire nem volt."

5 Ha a szülők iskoláztatni akarták leányaikat, ennek természetesen nem volt akadálya a protestáns iskolákban. Erre bizonyság a kassai református 50