Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1993. (Szombathely, 1993)

2. szám - ADATTÁR - Kiss Mária: A szombathelyi céhek életéből

Szívesen teljesítette a város olyan személynek a polgárjog elnyeréséért benyújtott kérését, akik jelentós vagyonnal bírtak, vagy olyan képesítéssel rendelkeztek, amelyre a város lakosságának szüksége volt. így vették fel polgárnak Albertini Albert kéményseprőt és Huntner Mátyás könyvkötőt. Albertini köteles volt a kéményeket gondosan tisztítani, hogy a tűz megakadályozását elősegítse. Huntner felvételét páter Milkovich Gergely lektor ajánlotta, mivel az iskolai tanulók tankönyveinek rendbetétele miatt szükség volt munkájára.

4 Feltételes jelleggel is megengedte a város a letelepedést és csak később vették fel a polgári kötelékbe a jelentkezőt. Miller Ferenc süteménykészítőt egy évre vették fel, ha mesterségéből ez idő alatt meg tud élni, úgy polgár lehet.

5 Előfordult olyan eset is, mikor a polgár elköltözött a városból, de továbbra is a város igazságával akart élni, ilyenkor minden évben a rá kivetett összeget köteles volt a városnak megküldeni. A városi tanács több ízben nyomatékosan felhívta minden céh figyelmét, hogy ne vegyenek senkit sem fel tagnak, amíg az a polgártaksát meg nem fizette. Ennek ellenére az egyes céhek mégis soraikba fogadtak olyan kézműveseket, akik még az előírt taksát nem tették le, mire a tanács a céhmestert kötelezte a polgártaksa megfizetésére.

6 A polgárjog elnyerése nemcsak jogokat biztosított, de kötelességeket is jelentett. Aki polgár lett, vállalnia kellett a város terheiben való részvételt. A mezőváros lakossága adózott a kincstárnak, a vármegyének, sőt ha a helyzet úgy kívánta, a város is vetett ki adót. A polgárság a fenti adókon kívül résztvett a közmunkában, vagy azt pénzzel megváltotta. Súlyos terhet jelentett számára a beszállásolás. A földesúrnak járó évi 200 aranynak megfelelő összegből minden szombathelyi polgár megfizette a ráeső hányadot. Az állami, városi, megyei terhek mellé járultak az egyházi terhek is. Az adókivetés ellen az egyes céhek részéről sok panasz merült fel. 1769ben a tanács a portio kivetésével úgy határozott, hogy az adót először a fakultásokra, majd a fundusokra és azután az egyes mesterségekre veti ki. Az egyes céhek mesterei két-három társukkal megjelentek a kivetésen, ahol a város megeskette őket, hogy a mesterséget űző társaikat bemondják „nem tekintvén sem atyafiságot, sógorságot, szomszédságot, s barátságot, haragot, vagy gyűlölséget.

7 A tanács egy összegben a céhre vetette ki az adót és a céh osztotta el az egyes mesterek között. Később a magistratus kategóriákba osztotta a város iparosságát és úgy szabta ki rájuk az adót. A kivetésen —mint fent említettük— a céhmestereken kívül két-három céhtag is részvett. A klasszifikációnál figyelembe vették a foglalkoztatott legények számát, a feldolgozott nyersanyagot, a kézműves tulajdonában lévő üzletet. A nyersa23