Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1993. (Szombathely, 1993)

2. szám - MŰHELY - M. Kozár Mária: „Az ember szinte lázba jön ..." —S. Pável Judit portréjához—

mindent megőrzött, de aztán továbbadott Dömötör Sándornak és másoknak, vagy kiállításokhoz. Szombathely lakossága nagyon kicserélődött a háború után. Egy várost csak úgy lehet igazán megszeretni, ha az ember annak a városnak a történetét és a múltját is ismeri. Ezt saját magamról is elmondhatom. Fia tál koromban mindig elvágyódtam Szombathelyről, nem szerettem ezt a várost. Akkor szerettem meg, amikor a múzeum történetével kezdtem foglalkozni. Akkor jöttem rá, hogy milyen csodálatos emberek laktak itt, akik munkájukkal és tudásukkal gyarapították a város kultúráját. Lipp Vilmos és Kárpáti Kelemen emlékét teljes homály fedte hosszú éveken keresztül, pedig amit a múzeumért és a városért tettek, az rendkívüli volt. Benne él a mában, az itt élőket gazdagítja. Valami hasonló vágy volt bennem, hogy édesapám munkásságáról is közre adjak valamit. A Pável kötetek szlovén író barátaink, Weöres Sándor, dr. Kiss Gyula és dr. Gonda György bíztatására és pártfogásával jelenhettek meg 1976-ban és 1986-ban. Milyen tervei vannak 1996-ra, Pável Ágoston születésének 110. évfordulójára? Maradt még feldolgozatlan anyag a Pável-hagyatékban? Édesanyám halála óta egy kicsit visszavonultam írás szempontjából. Volna mit elmondani. Már 47 év eltelt édesapám halála óta. Felnőtt egy-két generáció, amelyik egyáltalán nem ismerhette őt, az a kor is távol van tőlük. Ahhoz, hogy őt ma is értékelni lehessen, ahhoz ma is újra mindent el kellene róla mondani. 0 életében sokszor rejtőzött a Vasi Szemle cégére mögé, de akkor mindenki tudta, hogy ki rendezte például Smidt Lajos 25 éves jubileumi kiállítását, vagy ki emelte Rumi Rajki obéliszkjét. Ma azonban ezt sokan nem tudják, vagy rosszul tudják. Nem általános méltatásra volna szükség, hanem rész ismertetésekre. Egy-egy rövidebb szeletre munkásságából, abból a korból, környezetből, a város akkori életéből. Ehhez még nagyon sok anyag volna. Segít-e a feldolgozásban leánya Veronika, aki a Nagy Lajos gimnáziumban tanít, ahova egykor a nagyapa, Pável Ágoston is járt? Egy tanulmányt írt Vera is, még egyetemista korában nagyapjáról. Azt becsüli benne, hogy egy kisvárosban nem szürkült hozzá a környezethez, hanem megtartotta nyitott és érdeklődő szellemiségét. Szeretne olyan tanár lenni, mint ő volt. Pável Ágoston szlovén nemzetiségű volt. Önnek milyen kapcsolata van a szlovénekkel ? Gyerekkoromban mindig hazamentünk Babicához (Nagymamához) Szlovéniába nyaralni. A család minden tagja tudott magyarul és németül is. így én 20