Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1993. (Szombathely, 1993)

2. szám - MŰHELY - Feiszt György: „Napjainkban is fontosnak tartom a honismereti munkát" —Beszélgetés dr. Kiss Máriával—

Legkedvesebb témáim szülővárosomhoz, Szombathelyhez kapcsolódnak: késő középkori igazgatástörténet, kézművesipar-történet, a város korai kereskedelme a mai napig is foglalkoztat, érdekel. Szívesen kutatok újkori igazgatástörténeti témakörben is, hiszen ezeknek is számos helytörténeti vonatkozása van. A levéltári munkám során több családi levéltárat rendeztem itthon és a szomszédos Burgenlandban is. így foglalkoznom kellett megyebeli családok történetével, azok birtokjogi kérdéseivel, öröklési rendjükkel, gazdálkodásukkal. Oktatástörténeti témákra, amelyekről több tanulmányt írtam, szintén levéltári munkám során figyeltem fel: Vépi cselédiskola, Körmend oktatás ügye, Répceszentgyörgyi Tanítóképző stb. Mikor kapcsolódott be a honismereti munkába? A honismereti munkába levéltárosi pályám legelején kapcsolódtam be. Igazgatóm dr. Horváth Ferenc a megyei honismereti mozgalom egyik vezetője volt. Valójában a Levéltár volt a honismereti munka otthona. Nemcsak az irányítás, szervezés történt itt, de itt találkoztak a helyismeret, honismeret művelői a kutatók is. A kutatóterem műhely is volt egyúttal, itt beszélték meg az elvégzendő feladatokat, szervezték az egész mozgalmat. Ráadásul a Vasi Szemle szerkesztősége is itt volt 1960-tól. így abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy mindkét munkát szinte kezdetétől figyelemmel kísérhettem és részese is lehettem Látja e most napjainkban értelmét a honismereti tevékenységnek? Napjainkban is éppen olyan fontosnak tartom a honismereti munkát, mint tartottam pályám elején. Ha végig gondolom, hogy az elmúlt évtizedekben —napjainkig bezárólag— hány kitűnő tanulmány, forrásközlés látott napvilágot elsősorban helyi kiadványokban (Vasi Szemle, Vasi Honismereti Közlemények, Vasi Szemle könyvtára, Levéltári Évkönyv, vagy a Megyei Könyvtár, Múzeum, Tanárképző Főiskola helytörténeti vonatkozású írásai), nem is szólva az utóbbi évek periodikáiról (Acta Savariensia, Levéltári Füzetek) egyértelműen bizonyítja a honismereti munka eredményességét. Ez a munka nem csak szűkebb pátriánkra korlátozódik, ennek eredményét az országos történetírás is hasznosíthatja, részét képezhetik az itt feltárt forrásokból készült tanulmányok egy szélesebb körű, komplex —több tudonxányt is felölelő— összehangolt tevékenységnek. 15