Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1993. (Szombathely, 1993)

2. szám - Kuntár Lajos: Iskola a magyarság védelmére —Szentgotthárd gimnáziuma 100 éves—

ben szóban és írásban állandóan ostromolta a minisztériumot a költségek vállalására, a város teherbírása ugyanis nem tette lehetővé az iskola fenntartását. A Gyuráky József város bíró és Molnár Gyula jegyző által aláírt 11 oldalas Emlékirat a kor patetikus nyelvén fogalmazódott. Valószínű szerzője Vargha Gábor, más felterjesztéseknek is készítője, a küldöttségek vezetője, Széli Kálmánnak jó barátja. Szentgotthárd kitartóan harcolt gimnáziumáért, mert tudatában volt szükségességének. Religio és Nevelés, 1842. 16. sz. (okt. 16.) 283. p. Közli: A Szombathelyi Nagy Lajos Gimnázium Jubileumi Évkönyve az Intézet 200 éves alapítása évfordulója alkalmából, 1971-1972. Szerk. Kővári Ferenc. Szombathely, 1972. A számozatlan illusztrációk közt. — Ld. még: Vecsey Lajos: A szombathelyi királyi líceum alapítása és első évei, 1793-1808. = Vasi Szemle, 1934. 209-225. p. Zlinszkyné Sternegg Mária fentebb hivatkozott tanulmányában több helyütt foglalkozik Reutter Marian, az ausztriai heiligenkreutzi és a szentgotthárdi apátság közös apátjával, az 513. oldalon közli a főpap egész alakos képét is a líceummal a háttérben. A korabeli festmény másik két alakjában az apát által ajánlott Sámpár Ignác és Staresetz Bernát líceumi tanárokat feltételezi. Vö.: Kuntár Lajos: Szentgotthárd 100 éves gimnáziumának létrehozói. Dokumentumok. - Vasi Szemle, 1993. 225-239. p. Vannak, akik nacionalizmussal vádolják Vargha Gáborékat a gimnázium szükségessége indokául hangoztatott szláv és német áramlatok azoknak a magyarságra veszélyes voltának emlegetése miatt. Szentgotthárdon csak keletről lapultak magyar falvak, a más irányokban határával és falaival érintkező községek lakóinak többsége vend és német anyanyelvű volt. A köztük folyó propagandát és annak hatását Szentgotthárdon közvetlenül tapasztalhatták. A gimnáziummal kapcsolatban emlegetett magyarosítási törekvés —ha volt is esetleg néhányak fejében" hogyan lehetett volna eredményes, hiszen még a kenyeret adó gotthárdi gyárak bejáró munkásai sem váltak „magyarokká". A trianoni határ-megállapítást végző antant bizottság helyszíni meghallgatásain a propaganda hatására a hangadók több helyütt, például Rábafüzesen, Alsórönökön az Ausztriához csatlakozást kívánták. Az osztrákok egyébként Szentgotthárdot is szerették volna magukénak tudni. A város társadalmának minden rétege egyöntetűen tiltakozott szószólói utján az osztrák mohóság ellen. Az 1922. évi határ-megállapításról lásd: Zsiga Tibor dr. : „Communitas Fidel issima" Szentpéterfa. A magyar-osztrák határ-megállapítás, 1922/23. Szombathely, 1993. 246 p. Miroslav Koholj: A murántúli fiatalok képzése az elemi iskola befejezése után a 19. század elejétől 1918-ig. In: Nemzetközi Kultúrtörténeti Szimpózion „Mogersdorf" 1976 Kőszegen. Szombathely, 1978. 46. p. (Internationales Kulturhistorisches Symposion Mogersdorf, 8.) Az elszakított Nagyfalvárói (Mogersdorf) ketten jártak velünk Gotthárd gimnáziumában. Egyikük osztálytársam is volt. O a magyar nyelv hiányos ismerete miatt nehezen boldogult: előttem kezdte és utánam fejezte be a tanulmányait. Jó osztrák hazafi lett belőle. Az Alsórönökről bejáró, egy évvel előttem végzett más iskolatársból evangélikus pap, s a Volksbund egyik vezetője lett. Mindkét említett társam a nép fiaként a társadalmi felemelkedésüket közös alma materünknek köszönhetik. 12