Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1992. (Szombathely, 1992)

1. szám - ADATTÁR - Rúzsa Károly: A Lacza család castelluma Martonfalván

RÚZSA KÄROLY A LACZA CSALÁD CASTELLUMA MARTONFALVÁN A martonfai Lacza castellum, vagy Lacza kastély története egy csak rövid ideig fennállott, hamar elpusztult erősség története. A castellum helyének az azonosítása is okozhat gondokat, mivel a középkorban Vas vármegyében három Martonfa vagy Martonfalva nevű falu is létezett.

1 Itt a Csánki Dezső művében "c." alatt szereplő Martonfalváról lesz szó. A falu a nevét talán egy valamikori Márton nevű tulajdonosáról kapta. Ebből a faluból lett a XVII. század végére Baltavár, később a Kisbérrel történt egyesítés után Bérbaltavár. Itt építették fel a Laczák az erősséget a XV. század közepére bekövetkezett zűrzavaros időkben.

2 Ez a Lacza család, amint azt a későbbiekben látni fogjuk, erőszakos hatalmaskodó család lehetett. így érthető, hogy miért építették és mire használhatták a felépült castellumot. Az egykori kastélyról szinte semmit sem őriz a népi emlékezet Baltaváron. Találkozhatunk vele viszont Zalavég népi emlékezetében, mégpedig Osztavár néven.

3 Az 1960-as években a Zala megyei régészek felmérték ennek a castellumnak a helyét, de azt nem kapcsolták a "martonfalvi castellummal" össze. A Vas megyei régészek pedig a Baltavár belterületén lévő, az 1862. évi uradalmi térképen is szereplő Márton-kerttel próbálták azonosítani az erősséget. 1247-ben szerepel először Martonfalva oklevélben, mégpedig mint possessio azaz falu. A neve ekkor Mortunus volt.

4 Az oklevél Barlabáshida Zala vármegyei falunak a határjárása 1247 szeptember 22-én. Ekkor iktatta be a veszprémi káptalan a türjei egyházat Barlabáshida birtokába határjárással. Azt írja az oklevél: a falu határa a Zala folyón átmenve nemsokára egy útra ér északi irányban. Ezen az utón megy tovább a határ egy jegenyefáig. Itt az út kettéágazik és nemsokára elérkezik Mártonos határáig. Az említett út a "via magna" és azonos a mai Pakod-Vasvár közötti úttal. Ebből az oklevélből tehát megállapítható, hogy Mártonos észak-északkelet irányban feküdt Pakodtól, amit a középkorban Barlabáshidának hívtak. Egy későbbi adat is segít meghatározni Martonfalva fekvését. 1611-ben egy malom, ami Sitkey Gáspárnak a tulajdona Zalavégen, "a parte possessionis Marthonffalva" fekszik.

5 Tehát a malom Martonfalva mellett volt. Mivel a helye most is látszik, így megállapítható, hogy 150 méterre lehetett az akkorra már nem létező kastélytól. Kezdetben a falu talán a Széplaki Botka családé lehetett, mivel 1295-ben ők osztoztak meg a falvaikon, és ezek között szerepelt egy Morton nevű falu is. Ez a falu azonos lehetett Mártonfalvával és akkor Botka Domonkosnak jutott.

6 Lehetett itt egy része a Vas megyei Béri vagy Byri családnak is, akik nem azonosak a Tűrje nemzetségben és Zala megyei Béri családdal. A XIII. század végén íródott oklevél szerint a Bériek szintén megosztoztak Mortonon.

7 66