Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1992. (Szombathely, 1992)

1. szám - Dobri Mária: A 200 éves szombathelyi egyházmegyei könyvtár alapítólevele

hatatosan szorgalmaztuk ezen Instrukció betartását, hanem mindenkit együtt és kü­lön-külön is mindaddig nem szűntünk meg buzdítani és inteni, míg erényeinek példás voltával ki nem tűnt a keresztény nép előtt. Mindent elkövettünk annak érdekében, hogy a lélek szükséges ápolóit, a tudományokat ne csak a szemináriumon tanulják, hanem akkor is, miután már kikerültek onnan, ezért a tiszteletre méltó püspöki tanács előtt teendő vizsgákat rendeltük el, s előírtuk és bevezettük, hogy évente valamelyik tri­meszterben az esettanból mindenki vizsgát tegyen előttünk Mivel pedig a mindennapos tapasztalás során meggyőződhettünk róla, hogy főként a kiterjedtebb tudományokat a fontos könyvek segítsége nélkül nem lehet elsajátítani, illetve hogy szombathelyi egyház­megyénkben nincs olyan könyvtár, amelyhez papjaink fordulhatnának, a tiszteletre méltó klérus iránti őszinte és lángoló szeretettől vezérelve elhatároztuk, hogy könyvtá­runkat, melyet ifjúkorunktól fogva nem kis kényelmetlenségek árán gyűjtöttünk össze, teljes egészében szombathelyi székesegyházunknak adományozunk Ezért a jelen írá­sunkkal bizonyítjuk, hogy egész könyvtárunkat az általunk készített és aláírt könyvkata­lógus alapján szombathelyi székesegyházunknak adományozunk és rá ruházzuk, de az­zal a mindenkori sérthetetlen kikötéssel, hogy az mindig is a szombathelyi papi szemi­náriumunkban maradjon — ahol már ténylegesen el is helyeztük —, hogy ott mind a kispapok tanítói, mind maguk a tanulók könnyen hozzáférhessenek; sőt, hogy e könyv­tárból minél nagyobb haszon jusson a köznek is, azt akarjuk és úgy rendelkezünk, hogy ne csak papi és egyházi emberek, hanem meghatározott nyitvatartási időben a világi személyek számára is hozzáférhető legyen. A könyvtár őrzésére és sértetlen állapotára való megtartására könyvtárost állítottunk, s komolyan kötelezzük őt és a lelkiismereté­re kötjük, hogy egyetlen tanárnak vagy tanulónak, semmilyen ürüggyel, semmilyen ígér­getésre vagy írásbeli elismervényre se adjon ki könyvet a könyvtárból, illetve minden rendű és rangú olvasót egyaránt a lelkiismeretére hivatkozva kötelezünk arra, hogy semmilyen ürüggyel ne vigyen ki sehova egyetlen könyvet se. Aki viszont megelégszik a helyben olvasás jótéteményével, annak megígérjük, hogy amíg az isteni jóindulat életet és erőt biztosít számunkra, a jövőben is különleges gondot fordítunk arra, hogy szom­bathelyi egyházunk székesegyházi könyvtára a könyvek bőségével és választékával egya­rántgyarapodjék Ennek teljesítését papságunktól, s elsősorban is tiszteletre méltó vas­vár-szombathelyi székeskáptalanunktól reméljük, akinek gondjaira bíztuk, sőt tkp. neki ajándékoztuk e könyvtárat; mi viszont annál nagyobb igyekezetet ígértünk annak meg­őrzésében és új (könyvekkel való) gyarapításában. Mindennek hitelére és örökös mege­rősítésére e sajátkezüleg aláírt és pecsétükkel megerősített levelük kiadását és átadását (helyesnek) gondoltuk (Kelt) Szombathelyen, új Püspöki Palotánkban, az 1791. év december 21. napján. János, szombathelyi püspök, sk; Ő püspöki méltósága személyes megbízása alap­ján Eölbei Nep. János, petzöli apát, sk " 6

Next

/
Thumbnails
Contents