Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1992. (Szombathely, 1992)

1. szám - ADATTÁR - Tóth Endre: Vázlatok Szombathely történetéhez a 14. századig

lasztotta szép szoborcsoportja témájául. De apja, aki a császárt szolgálta, nem lett Krisztus katonája. Veteránként a katonaságon kívül álló paganus, azaz pogány maradt. Más kudarc is érte Mártont Savariában: a város papsága ariánus volt, akik a poitiersi Hilarius tanítványát, Mártont elűzték a városból. Püspökük alighanem azzal a Gaiusszal azonosítható, aki a 4. sz. közepének ortodox-arianus egyházpolitikai vitáiban kiemelkedő szerepet játszott. Márton elment, vissza Galliába. Remeteséget alapított, de akkora köztisztelet övezte, hogy a toursi keresztények püspöküknek választották. Halála után a püspök tisztelete nőttön nőtt. A Meroving dinasztia védőszentje, Gallia apostola lett. Szent Benedek templomot épített tiszteletére. Ez az alapítás a bencés rendben évszázadokon át követésre talált. Géza és István királyságában az első szerzetesi monostort a pannóniai születéshely és a bencés rendbeli tisztelete kettős indokával Szt. Márton védnöksége alá helyezték. Szent István zászlókon hordoztatta képét és segítségében bízva vezette a seregét a Koppány elleni győzelemre. Szt. Márton katonaköpenyét, aminek felét, élettörténete szerint a mezítelen koldusként az őt próbára tevő Krisztusnak adott, a frank királyok féltett kincsként őrizték. A cappa, a katonaköpeny-ereklye számára, külön épület a capellát emelte. Innen ered az összeurópai kápolna szó. Jelentett-e valamit Savaria későbbi sorsának alakulásában a szent születéshelye, hiszen csak gyermekkorát töltötte itt, visszatérésekor pedig elűzték. Mégis, ez az 1500 éve történt esemény valószínűleg meghatározó pontja volt Savaria település fejlődésének. A legfontosabb lépést Nagy Károly császár és utódai tették meg. A római kor után Sabaria sorsa csak egy-egy pillanatra válik láthatóvá. A város folyamatos lakottsága a római helynév fennmaradása bizonyítja. A névalak változatlanságát pedig éppen az általános ismeretséggel magyarázhatjuk. Ez a névalak igen fontos bizonyíték akkor is, ha különösen régebben szinte semmi konkrétum nem volt ismert a 13.sz. előtti várostörténetből. Szent Leonianus valamikor az 5. sz. közepén született Sabariaban. 472-ben Vidimer gótjai hurcolták magukkal Itálián keresztül Galliába, ahol Vienne-ben apát lett. A város tehát nem néptelenedhetett el teljesen az 5. sz.-ban sem. Később pedig, mivel sem a langobardok, sem a korai avarok nem szállták meg a környékét, a városlakók, ha nyomorult körülmények között is, tovább élhettek Sabariaban. 791-ben, amikor Nagy Károly frank király hadat vezetett Pannoniába, a Rába-torkolattól Savarian keresztül vezette vissza seregét a birodalomba. Véletlen volt-e ez a kitérő, vagy az uralkodó el akart jutni a szent szülőhelyére, tanítója Alkuin kezdeményezésére is, aki apát lett Toursban? nem tudjuk. Mivel Márton sírjához is elzarándokolt, a lehetőség nem is annyira képtelenség. Mindenesetre, amikor megkezdődtek a frank birodalom K-i határának közigazgatási kiépítése, Savaria szerephez jutott: őrgrófsági székhely lett. Neve nem változott: a patak név azonban a nyelvi fejlődésnek megfelelően átalakult: előbb Sevira, majd Zöbern lett belőle. 860-ban Németh Lajos császár a várost a salzburgi érseknek ajándékozta. Az oklevél fogalmazója civitas-nak nevezte a várost, ami kétségtelenül a jelentőségét bizonyítja: a karoling királyi kancellária gyakorlatában csak a püspöki székhelyeket nevezték civitasnak. Ez az egyetlen, hiteles szó csekélyke értékűnek látszik: mégis, mérhetetlenül fontos. Bizonyítja a civitas karoling településszerkezetét: a királyi 63