Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1992. (Szombathely, 1992)

1. szám - MŰHELY - Szerdahelyi Pál: A honismereti munka csepregi megszállottja. -Bemutatjuk Wellner Lőrincet

SZERDAHELYI PÁL A HONISMERETI MUNKA CSEPREGI MEGSZÁLLOTTJA - BEMUTATJUK WELLNER LŐRINCET Még a hetvenes évek elején ismertem meg, az akkortájt évente egybehívott "Vas megyei honismereti napon", majd az egyik velemi továbbképzés alkalmával figyeltem fel munkásságára. Annál is inkább, mert az egykori oppidum, Csepreg mezőváros gazdag történelmi múltja mindig is érdekelt, s örültem, hogy ebben a nagymúltú nagyközségben az ő vezetésével tevékeny honismereti szakkör működik. így aztán a velemi csendes beszélgetéseknek köszönhetően ismeretségünkből munkatársi kapcsolat alakult ki, majd ebból barátság születeti, felfedeztük azt, hogy lelkileg-szellemileg is egy hullámhosszon vagyunk. Amit akkoriban - sőt még néhány éve is - nem nagyon volt tanácsos hangoztatni, - már mint egy pap és egy tanárember barátságát. Mindenesetre én Wellner Lőrincben nem csak a honismeret munkását, a csepregi szakkör lelkes vezetőjét ismertem meg, hanem őszinte, egyenes jellemű embert is. E barátság okán érthető talán, hogy a róla szóló írás, a vele szándékolt interjú elkészítésére engem kért fel. Igazán könnyű dolgom akadt, mert Wellner Lőrinc kitűnő interjúalanynak bizonyult, aki szívesen beszélt nekem életéről és honismereti munkájáról. Elöljáróban arra kérlek, mesélj életed indulásáról, szüléidről, szülőföldedről, ahonnan életed gyökerei eredtek Gyalóka községben, ebben 360 a lelkes kis Sopron megyei faluban születtem 1928 augusztus 2-án. A Lőrinc név hagyományos volt családunkban, ezért engem is erre kereszteltek. Édes jó szüleim módos földműves emberek voltak. Édesapám falusi ember létére a Tolnai Lexikonból jól ismerte a történelmet. Ha 1848-ról beszélt, megilletődve hallgattuk. A faluban az iskolaszéki elnöki és a helyettesbírói tisztet töltötte be az 1945 előtti években. Édesanyám tudott bánni a rokkával, sokszor elmesélte, hogyan találkoztak a szőlőbe menet anyai nagyapámmal, aki katonaruhában a háborúból jött haza 1918ban. Szeretnénk hallani valamit a diákkorodról is. Szülőfalumban mindössze 28-an jártunk a szép iskolaépület egyetlen tantermébe, Jánosi Gyula igazgató-tanító úr keze alá, aki belénk oltotta a múlt szeretetét és megkedveltette velünk a könyveket. Mint kisdiák ismertem akkoriban Szabó József 32