Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1992. (Szombathely, 1992)

1. szám - MŰHELY - Hargitai József: A pedagógiától az embernevelésig. Vonások Csiszár Károly portréjához

nevelő munka folyt, de fenntartásához, a zavartalan működéshez a gazdasági alapok továbbra sem álltak rendelkezésre. Fél év alatt egy-egy évfolyamot végeztek el, náluk nem volt nyári szünet. 1948-ban kimondták az intézet felszámolását. Narodnyik-hajtásnak minősítették az akkori politikai vezetők. A feloszlatás után a tanulók egy része a soproni, másik része pedig a kőszegi tanítóképzőben folytatta tanulmányait. Ő a, kőszegi csoport ügyeit intézte, rövid időn belül önkormányzati és diákszövetségi vélíető lett. Tanulmányait a kőszegi tanítóképzőben fejezte be 1950 júniusában. Az ő évfolyamuk volt az első, amelyik gyakorló évre bocsátás után tehetett képesítő vizsgát. Harmincnyolcból tizennyolcan a gyakorló tanítás mellett döntöttek, köztük ő is. így került Csempeszkopácsra gyakorló tanítónak 1950. szeptember l-jével. Egy harminchárom főből álló 1-4. osztályos tanulócsoportot tanított. Életének legnagyobb próbatétele talán a pályakezdés időszaka volt. Nem szakmai okok miatt, mert az összevont osztályokban való tanításra is alaposan felkészítették őket a kőszegi képzőben. Nem az új módszerek és a tanításban való helytállás jelentette tehát a fiatal tanítónak az erőpróbát. Sokkal többről volt szó; a falu lakossága és a kor politikai irányítása között ő volt az ütközőpont. Szívvel-lélekkel kezdte meg hivatását, minden szellemi energiáját a tanításra és a felkészülésre összpontosította. Váltakozva tanított a felső tagozattal egy tanteremben. Kis tanítványai csakhamar megszerették, a falu lakossága —köztük a szülők— azonban nehezen fogadták be. A kezdeti viszonyt feszültségek jellemezték. Bizalmatlanság vette körül. Annyira idegenül fogadták, hogy két hétig még lakást, szálláshelyet sem kapott. A vezető tanítóék előszobájában lakott ezalatt. A csempeszkopácsi általános iskolában mindössze egy tanévet tanított. Felettesei áthelyezték Kőszegre az általános leányiskolába, és mellékállásban kollégiumi nevelői feladattal bízták meg. A csempeszkopácsi gyakorló év letelte után 1951. június 25-én tanítói képesítői vizsgát tett, amelyen kitűnő minősítéssel szerezte meg tanítói oklevelét. Egész életére emlékeztes marad számára a csempeszkopácsi tanévzárás. Itt jelentette be a szülőknek és tanítványainak, hogy áthelyezték Kőszegre. A kezdeti nehézségek után úgy érezte, sikerült a falu bizalmát is elnyernie. A bizonyítványok kiosztása után a következő szavakkal búcsúzott el tanítványaitól és a szülőktől: "Kedves vándormadarunk a gólya, midőn elérkezik költözésének ideje, felröppen a magasba, körbe szálldossa kedvelt helyeit, így vesz búcsút tőlük. Hasonlóképpen érzek most magam is.miután a mai nappal befejeztem ebben a községben a munkámat. Ezért búcsúzom tőletek kedves tanítványaim, és Önöktől is kedves szülők. Szívembe zártam ezt a falut, első állomáshelyemet, és azt kérem tőletek, gyermekeim, emlékezzetek jó szívvel egykori tanítótokra. Ha a szülők közül bárkit is megbántottam volna, ezt nem tudatosan tettem, és érte szíves megbocsátásukat kérem. Ilyen nehéz időkben nem könnyű a falu tanítójának a helyzete. Én mindenkor szeretettel fogok visszaemlékezni a szülőkre is, a gyerekekre is, és szeretném tanítványaim életútját a távolból is figyelemmel kísérni." Körbefogták és kérlelték, hogy ne menjen el. A szülői munkaközösség vezetői pedig meghatottan köszönték meg az eredményes munkáját. 27