Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1992. (Szombathely, 1992)

1. szám - Palkó István: Várady Imre saeculáris méltatása (1892-1974)

Bendefy barátságuk jeleként a Vasi Szemlében közölte öt, Váradyval kapcsolatos írását. Mivel Bendefy neve itt Váradyval kapcsolatban szükségképpen fölmerült, talán nem érdektelen itt közbevetőlegesen arról szólnunk, hogy ő egész, termékeny élete folyamán páratlan figyelemmel és érdeklődéssel kísérte megyénk és városunk szellemi életét, és tanácsaival, értékes kritikai észrevételeivel támogatta az itteni törekvéseket és a megjelent publikációkat. Illusztrációként említem egyik 1957. december 31-én kelt, hozzám küldött 4 oldalas kézírásos levelét, amelyet az általam szerkesztett Vasi élet és irodalom c. antológiával kapcsolatban írt, megtisztelő barátságával kitüntetve. E levélből idézek : "Kedves Barátom! Most rád bukkantam a "Va-si élet és irodalom" első tanulmányában, és miután két ízben is gondosan elolvas-tam, tollat ragadok, hogy szeretettel köszöntselek a csodaszarvasról írottakért és egész irodalmi vázlatodért. Engem a téma nagyon közelről érdekel Legutóbb (en-nek is van már 10 éve), hogy hazánkban első ízben sikerült népvándorlás- (avagy honfoglalás) kori kősíremlékre akadnom, foglalkoztam az altájvidéki, szarvasokat ábrázoló sziklarajzokkal, s ezek kapcsán a csodafiúszarvas problémájával. Magam is fenntartás nélkül azt a nézetet vallom, hogy a csodafiúszarvasról szóló regösénekek honfoglalás-kor előttiek, kétségkívül népi hagyományunk, ősköltészetünk legeslegrégibb rétegeiből valók ... Amit mondasz, az igazságot hordja magában..." A továbbiakban arra buzdított, hogy a tárgyi anyagokra, emlékekre is terjesszem ki vizsgálódásaimat, mert a "hivatalosak" részéről óriási az ellenállás minden újszerű megvilágítással szemben folklór és tárgyi vonatkozásban egyaránt. Szíves tanácsát megköszöntem, de a "sutor ne ultra crepidam" elvét követve nem teljesíthettem, hiszen a feladatom kizárólag filológiai, szövegtanulmány-jellegű volt, s azt bizonyíthattam, amire az ősköltészeti szövegmaradvány biztos alapot nyújtott. Nem is ezért tértem ki Bendefy értékes levelére hanem a következőkért: Bendefy László kitűnő ismerője, hanem állandó részese lévén a vasi szellemi életnek, az egész kötetet és annak hézagpótló szerepét méltatta. Külön hangsúlyozva -lévén maga is kiváló bibliográfus szakember- a könyv jelentős részét képező bibliográfiát, fölemlítve a tartalmi és küllemi disszonanciáját, megjelentetése bonyodalmas körülményeit. Magyarázatként el kellett mondanom a silány küllem okát. Papírhiány miatt csak gyenge újságnyomó papírt tudott a nyomda biztosítani és még nagyobb gond volt a jogi helyzet tisztázása. A kötetet ugyanis a Magyar írók Szövetsége Szombathelyi Csoportjának az égisze alatt szerkesztettem és így is került nyomdába még 1956 tavaszán-nyarán. Szedése, tördelése is megtörtént ekkor, de mire a nyomására került volna sor, október 23. következett. Megszüntették az írószövetséget vidéki Csoportjaikkal együtt. így de jure a TIT Vas Megyei Szervezete kiadványaként láthatott napvilágot a kötet, holott e szervezetnek a megjelentetésben semmi érdemi szerepe nem volt. Sajnos, más modus vivendi nem kínálkozott. E rövid közbevetés Váradyval és Bendefyvel kapcsolatban csupán azt kívánta érzékeltetni, hogy a hullámzó, kelepcés szellemi életben mennyi nehézséget, akadályt kellett legyőzni ahhoz, hogy érdemleges dolgok is történhessenek. Nem volt könynyű időszak az sem, amelyben Várady dolgozott Szombathelyen, sőt történelmünk 22