Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1992. (Szombathely, 1992)

2. szám - KÖNYVESPOLC - Balogh Péter: Könyv az őrségi reformátusokról

Állami Egyházi Hivatalon keresztül kollaboráns püspökök és esperesek segítségével igyekezett az egyházi életet minél szűkebb körbe szorítani, s még nevét is VasZalai egyházmegyére változtatta. A legsúlyosabb próbatétel az őrségi gyülekezetekre az 1949-ben indult erőszakos kollektivizálással kezdődött, majd 1950-ben tovább folytatódott a határsávból történt durva kitelepítésekkel. Ezek az események és következményeik megroppantották az őrségi reformátusság gerincét, s nagy vérveszteséget okoztak. A helyzet csak jóval később enyhült, mígnem a pártállam bukása a hitükben megmaradókat igazolta és új fejezetet indított el az egyházmegye történetében, többek közt azzal is, hogy visszakapta régi nevét. Külön kell szólni —amint azt a IX. fejezetben a szerző teszi— az egyháztól elszakított gyülekezetekről. Itt Trianon következményeiről van szó, amely szerint az egyik legrégebbi anyaegyházunk Felsőőr Ausztriához, Szécsiszentlászló és társegyházai (Bükkalja, -Domonkosfa, Csekefa, Kisszerdahely) pedig Jugoszláviához kerültek és élik a kisebbségi sorsot. A X. fejezet az egyházmegye mai anyaegyházait, számszerint 19-et és azok leányegyházait ismerteti. Az egyházmegyét vasi és zalai gyülekezetek alkotják. A XI. fejezet a mai egyházmegye területén korábban létezett egyházmegyék: a kőszegi, vépi, vizlendvai, németújvári, körmendi végül az őrségi felsorolását az élükön állt esperesekkel és gondnokokkal együtt közli. A könyv fő értéke adatgazdagsága, amely az egyházi élet minden megnyilvánulására kiterjed. A mondanivaló hitelességét a végén bőséges jegyzetanyag támasztja alá. A szerző nem kívülállóként, hanem sok évtizedes őrségi szolgálatára támaszkodva írta meg könyvét. A kötet tagolása nagyon jó áttekinthetőséget biztosít, amihez olvasmányos stílus társul. A könyv hiányosságai között meg kell említeni, hogy elmaradt a témát tárgyaló irodalom felsorolása, ami nehezíti a tájékozódást. Sajnálatos, hogy egyetlen térképet sem közöl, ami pedig szemléletesebbé tenné ennek a sokat szenvedett egyházmegyének a változásait. Igen emelte volna a kötet értékét ha illusztrációként fényképek és rajzok is kerülnek a szöveg közé templomokról, felszerelésekről, iratokról, stb. Elnagyolt az utolsó 40-50 év története. Az állam elnyomó törekvései kevésbé érvényesültek volna, ha a megfélemlített lelkészek és túlteljesítő esperesek nem működtek volna közre az egyházi élet sorvasztásán. Elég itt a hírhedt missziói törvény alkalmazására, az ifjúsági munka betiltására, a külföldi kapcsolatok akadályozására és az ún. "szolgálat teológiájának" önkényes előtérbe helyezésére gondolni. Természetesen a nehéz időkben is voltak olyan egyháziak és világiak, akik tudták mi a kötelességük. A szerző mindezekről "elfelejt" szólni, s a helyi vonatkozások helyett általánosságokra szorítkozik. A könyv fogyatkozásai ellenére is hiánypótló. Nélkülözhetetlen forrása lesz mindazoknak akik az Őrség történetét akár megismerni, akár kutatni kívánják. A kötetet a Szabad Tér Kiadó jelentette meg 1992-ben ezer példányban, a tetszetős köntös és a nyomdai munka a Győri Széchenyi Nyomdának köszönhető. (Pataky László: Az Őrségi Református Egyházmegye története. H.tu, 1992. 454p.) BALOGH PÉTER 86