Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1992. (Szombathely, 1992)
2. szám - ADATTÁR - Vonyó József: Marton Béla utolsó kísérletei és kudarca a Nemzeti Egység Pártja szervezésében —Dokumentumoka Vas Megyei Levéltárból—
amelyet néhai Vezérünktől — Gömbös Gyulától ismertem meg, — a központi titkárok nélkül elképzelni alig tudom. Tény ugyanis, hogy az emberekkel, a választópolgárokkal állandóan kell ma foglalkozni nem is annyira pártérdekből, mint általános világnézeti és nemzeti szempontokból. Ezt ma nemcsak hogy maga a nép várja és igényli, de erre a bolsevizmus erőteljes próbálkozásai is kényszerítenek. Ha mi nem tartjuk fenn az állandó összeköttestést a nép széles rétegeivel, akkor majd felveszik a fonalat másik nyilt vagy burkolt destructív, vagy talán constructiv, de részérdekeket szolgáló és önző irányzatok, amelyek a Nemzeti Egységnek, vagy a Nemzet egységes beszervezésének egyaránt ellenségei. Ezt nekünk engednünk nem volna szabad. De ha nem engedjük, ha a néppel való állandó foglalkozást és érintkezést fenn akarjuk tartani nemzeti céljaink érdekében, úgy ki vagy kik lesznek erre képesek egy központi irányitásnak megfelelően, ha nem lesznek titkáraink, akik vfcben-fagyban egyaránt járják falvainkat és közvetítik a néphez állandó hazafias biztatásainkat, megfigyelik életüket és az azt érintő politikai tüneteket és közvetítik az ő hangulatukat központi szerveink és parlamenti képviselőink felé? — Erre legalább is olyan mértékben, amilyenben szükség lenne reá, senki nem lesz képes, ha fáradságának, költségcinek szerény megtérítésére sem számíthat. Ami a két vasmegyei és az egy sopronmegyei központi titkárt illeti, őszintén elmondhatom, hogy reátermett, becsületes emberek, akik hivatás érzettel, lelkes hivatás szeretettel —mellékes célok hajszolása nélkül— a szónak szoros értelmében nappal-éjjel egyaránt fáradoznak nemzeti gyünkben. Sopron megyében az eredményeket kevésbbé volt módomban megfigyelni, de Vasmegyében minden kerületben látom, ismerem a központi titkárok Árvay és Gayer, előbb Horváth szervező munkáját, amely nemcsak hogy az egyetlen helyett hat kormánypárti kerületet eredményezett 20 , hanem azt is, hogy pl. Gömbös Gyula temetésére Vasvármegye legtávolabbi részeiből is egy gombnyomásra meg lehetett a vezetőket mozdítani és saját költségükön felvonultathattunk közel 70 tevékeny vezető embert. Maga egy ilyen tény rendkívül hatással van a néptömegekre, akik az összetartás ilyen megnyilvánulásának láttára vonzódnak csak igazán szervezetünkhöz. Ha központi titkáraink nem fognak vármegyénkért, községről - községre vándorapostolkodni — én felelősségem tudatában megjövendölöm gyors összeomlásunkat, holott ellenkező esetben erősödésünket is bizonyosra venném. Nem tudom elképzelni azonban azt sem, hogy a szükséges állandó munkát 7-8 titkár az egész országban elvégezhesse. Itt nálam Vasvármegyében a két központi titkár annyira el van foglalva, azoktól képviselőink is olyanokat kivannak (pl. Vasvár, Szentgotthárd, Celldömölk), hogy alig győzik. Hogyan felelhetne meg idegen és más vármegyék munkáját is végző egyén e feladatoknak? Éppen ezért nem merném azt mondani, hogy ezek az én központi titkáraim kapjanak az eddigin kívül még nagyobb területet is — bár az bizonyos, ha fizikai lehetőség volna reá, a feladatnak megfelelnének. Különösen megfelelne vitéz Árvay Ferenc, aki már nem egy kitűnő eredményre is hivatkozhatik időközi választásokra idegenben történt kirendeléseiből. Azt is hangsolyozhatom, hogy Vas- és Sopron vármegyék központi titkárainak egyikével sem volt soha összeütközésem, azok mindig a legnagyobb készséget és tiszteletet tanúsították 74
