Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1992. (Szombathely, 1992)

2. szám - ADATTÁR - Tóth Gábor: Az 1990-91-es csepregi ásatás paleopatológiai vizsgálatáról

TÓTH GÁBOR AZ 1990-91-ES CSEPREGI ÁSATÁS PALEOPATOLÓGIA! VIZSGÁLATÁRÓL A paleopatológia a régmúlt korokból származó kóros elváltozásokkal foglalkozó tudományág. Egyik részterülete a régészeti csontanyag feldolgozásával — az ember betegségeivel foglalkozik. Az emberi őskórtan kutatási területe az ősemberi leletektől a 16. századig terjed (néhány kivétel kijjebb tolja a határt). A "Mortui viventes docent" (A holtak az élők tanítói)

1 jelmondat értelmében szükséges a paleopatológiai vizsgálatok elvégzése. Az 1990/91-es Csepregen végzett leletmentő ásatás (Sosztarits Ottó régész, Savaria Múzeum, Szombathely) templomkörüli középkori temetkezéséből 176 sír emberi maradványait szállították be a múzeumba. A vázak az erózió, a jelenlegi és régebbi földmunkák, a talajviszonyok miatt rossz megtartásban, töredékesen kerültek elő.

2 A makroszkóposán is vizsgálható sérülések közül néhányat külön is kiemelnék. Paleopatológiai szempontból legérdekesebbnek tűnik a 115-ös számú sír (férfi, maturus) homlokcsontjának (os frontale) sérülése (1. kép). A homlokcsont az idők folytán összetört koponya csontjai közül épen került elő. Főbb méretei

3

: bregma - glabella: 108 mm frontotemporale - frontotemporale: 98 mm ophryon - bregma: 96 mm Külső középső felszínén bal oldalról a vízszintessel szöget bezárva vonalszerűén kezdődő, majd kiszélesedő, egyre mélyebbé váló, gyulladással gyógyult sérülés. Legnagyobb hossza 41 mm, ebből 12 mm-t tesz ki a jobban gyógyult, felszínesebb, vonalszerű rész. Legnagyobb szélessége 14 mm. Ezen a területen tanulmányozhatóak a gyulladásos nyomok is. A homlokcsont belső felszínén dombszerű kiemelkedést képez a gyógyulási nyom. Dr. Szabó János idegsebész szakorvos (Megyei Kórház, Szombathely) véleménye szerint a sérülés agyi károsodások fennmaradása nélkül gyógyult. Meglátása szerint a traumát egy nyílhegyszerű tárgy okozhatta, amely mind mélyebben hatolt a csontállományba. Amennyiben a nyílhegyszerű tárgyat nyílhegynek tételezzük fel, akkor a sérülés iránya azt sejteti, hogy a férfi valamiféle magaslaton tartózkodott, így alulról, ferdén érte a behatás. Más variációként a fejét hajtotta valamely ok miatt a jobb vállára — ezért zár be a csonthiány hosszirányú tengelye szöget a vízszintessel. Egyszerűbbnek tűnik az a feltételezés, hogy az illető egy felfelé álló hegyes tárgyba beleesett, úgy sérült. A 10-es számú sírban egy aduitus korú férfi maradványait találták. Jobb oldali kulcscsontján (clavicula) gyógyult törés nyoma (2. kép). A deformitáson túlmenőlég a gyógyulás a csont erőteljes rövidülésével is járt. Míg a bal oldali kulcscsont hossza 141 mm, addig a megrövidültté csupán 129 mm. A sírban lévő ruhadísz 39