Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1992. (Szombathely, 1992)

2. szám - ADATTÁR - Mester István: Kőszeg 1956-ja — a postavezető szemével

hogy megfigyelnek. Ez egy időben odáig ment, hogy egy nyomozó a lakásunkba is feljárt azzal az ürüggyel, hogy szereti megnézni István fiamat, amint olajfestményeket készít. Fiam felnőtteket meghazudtoló komolysággal festegetett, míg a "vendég" mellette üldögélt. A forradalom alatt névtelen leveleket kaptam azzal a fenyegetéssel, hogy "elég volt a kommunista vezetőből, tűnjön el, mert görbére verjük a hátát". November 4e után pedig a névtelen levél arról szólt, hogy "hogyan képzeli, hogy mint ellenforradalmár vezető maradhat". Névtelen levelek sorozata érkezett a pártbizottság, a rendőrség, a postaigazgatóság, a szakszervezet és egyéb más szervek címére. Idegtépő állapotot jelentett minden alkalommal bebizonyítani a névtelen levelekben foglaltak valótlanságát. Csalatkoztak a névtelen levélíróhoz szimpátiájukkal a saját postaigazgatóságom egyik-másik vezető beosztású személyiségei is, ami egy-egy vizsgálat alkalmával csak tovább nehezítette helyzetemet. Hál Istennek, azonban többen voltak akik mellém álltak és igyekeztek segítségemre lenni. Katona Antal postaügyi miniszterhelyettes mondta ki a végszót kőszegi látogatása alkalmával (1958-ban): "Mester szaktárs a helyén marad, ügy legyen lezárva és dolgozzon nyugodtan tovább úgy, ahogy eddig". A pártbizottság címére érkező egyik névtelen levél alapján a megbízott párttitkár forradalmi magatartásom miatt kérdőre vont és kijelentette: "Mester maga alkalmatlan vezetőnek és megbízhatatlan a határövezetben való tartózkodásra, ki fogom telepíttetni". Meglepetésemben és mérgemben kijelentettem, hogy "Ön akar kitelcpíttetni és Ön tart megbízhatatlannak, Ön aki mint a patkány eltűnt a pártbizottság épületéből a nehéz időkben és kiment meakulpázni a gyárba, a volt munkahelyére?" No ezzel aztán olajat öntöttem a tűzre. Hosszú ideig nem állhaltam meg előtte! Mindazon feletteseim előtt, akik a pártbizottságon a postahivatal munkájáról érdeklődtek felőlem, csak a legrosszabbakat véleményezte. A pártba, még ha akartam volna sem mehettem volna vissza. Jó lehet, november 4-e után az ágyterítőgyár igazgatója, mint jó barátom — engem is felkért, hogy menjek vissza a pártba, mert megint olyanok fogják átvenni a vezetést, akik a múlt hibáit fogják és tudják folytatni. Igaza lett, mert újból a Végrehajtó Bizottságba kerültek még jó néhányan a régiekből. Érdekessége a jellemnek és a fejleményeknek, hogy ugyanez a párttitkár kb. 10 év után az egyik postai ünnepségünkön, amikor ő képviselte a pártot, felajánlotta barátságát és közölte velem, hogy nem látja semmi akadályát a pártba való visszavételemnek, gondoljam meg és csak adjam be a kérelmemet és igyuk meg a pertut. Erkölcsi győzelmem tudatában megittam vele a pertut, de a pártba való visszatérésem iránti igényem sem akkor, sem későbbi időkben nem merült fel. Az 1956 októberi események következményei nem mentek el nyomtalanul, kb. 15-16 évig éreztem annak minden hátrányát. A forradalom nem volt kudarc. Győzelmet aratott. Mert végtére is mi a forradalom és a győzelem, ha nem az, hogy megdől a régi rend és helyébe új kezd virágozni. Ha ilyen szemüvegen át nézzük az októberi forradalmat, ha a forradalmat belügynek tekintjük, akkor 1956 belpolitikai szempontból teljes siker volt. 38