Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1992. (Szombathely, 1992)

2. szám - ADATTÁR - Mester István: Kőszeg 1956-ja — a postavezető szemével

hetünk-mehetünk Ausztriába és máshová is? így aztán estefelé elindultunk hazafelé. Útközben meglepetten tapasztaltuk, hogy az árok széleken a vasútvonal mentén felfegyverzett orosz katonák figyelik a visszatérőket. Ekkor már rádöbbentem, hogy egyelőre mégsem mehetünk-jöhetünk olyan egyszerűen Ausztriába és aligha valósulnak meg elképzeléseink. Hazatérésünkben szerepe volt annak, hogy feleségem aggodalmaskodott a szépen berendezett lakásunk és a nálunk lévő édesanyja miatt. A kőszegi posta nem sztrájkolt egy percig sem. A távíró-távbeszélő szolgálat időnként csak helyi viszonylatra szűkült. 1956-ban még 938 vezetékesrádió mellett, 1080 vezeték nélküli is volt a városban, így a lakosság közvetlen értesülhetett az eseményekről. A vezetékesrádió irányító központ a postahivatalban volt, de egy alkalommal sem történt meg, hogy idegen adóra pl. Szabad Európára lett volna átállítva. A hírlapok, a levelek alkalomszerűen érkeztek,-Ezeket természetesen a postások kézbesítették. Nyomatékosan hangoztattam ^hivatal dolgozói előtt, hogy nekünk a hírszolgálattal is biztosítani kell a lakosság nyugalmát, csökkenteni aggodalmát és nem tagadhatjuk meg az arra rászorulóktól a pénzfelvételt, a nyugdíjasoktól a nyugdíj kifizetését. Sztrájkolásunk végső fokon a lakosságon csattanna, ezt a szélsőséges szemléletet mi nem tehetjük magunkévá. Az országos sztrájk elhúzódott december végéig, a munka mennyisége és minősége minimálisra csökkent, ugyanakkor a teljes fizetését mindenki felvette, aminek egy részét később vissza kellett fizetni. A postahivatal nyitvatartása alkalmat adott arra is, hogy láthattuk amint jó néhány kommunista a tagsági könyvét ajánlott levélben küldte vissza a pártbizottság címére, nyomdafestéket nem tűrő megjegyzéssel. Később egyik-másik ott volt újból a párt sorai között. A Forradalmi Kormány által elrendelt statárium sztrájk, kijárási tilalom Kőszegre is érvényes volt és komoly gondot okozott. Kőszegen keresztül nagy számban vonultak az ország más részéről a disszidálok. Itt volt a végállomás, alkudozás, italozás, búcsú, stb. A Nemzeti Bizottság esetenként lezáratta a kocsmákat, mivel azonban a magánházaknál rendszeres volt a borkimérés, félő volt, hogy valakik ittasan bajt csinálnak. Október 31-én a Nemzeti Bizottságtól azt a felhívást, utasítást kaptam —mivel a távbeszélőközpont korlátlanul rendelkezésemre állt— telefonon kérjem fel a különböző vállalatokat, üzemeket, intézeteket, szervezeteket és iskolákat, hogy november 1-én, a halottak napja előestéjére a Hősi-kapunál, valamint a II. világháború és az 1956-os hősi halottai —ismeretlen katonák— emlékére a temetőben ideiglenesen felállított fakeresztnél tartandó koszorúzási ünnepségre küldjék el képviseletüket néhány szál virággal vagy csokorral. A gyülekezés a tanácsháza előtt volt. A Hősi-kapunál rövid beszéd hangzott el és a fúvószenekar hangjai mellett megtörtént a koszorúzás. Ezt követően az ünneplők megindultak a temetőbe a Rákóczi és a Temető jutcán át. Ismét olyan nagy lett a tömeg, hogy az eleje már a temetőben, a vége még a Főtérnél volt. A temetőben szintén beszéd, szavalat és ének hangzott el és a zenekar hangjai mellett helyezte el a sokaság a megemlékezés virágait. November 3-án este vezetőségi ülés volt, ahol megjelent a határőrség kerületi parancsnoka, és ígéretet tett a nemzetőrség egyenruhával és fegyverrel való ellátá35