Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1992. (Szombathely, 1992)

2. szám - MŰHELY - V. Molnár Zoltán: Urbán László hetvenéves

Hogyan alakult élete, pályája 1945 után? 1946 júliusában a községházán megüresedett a pénztárosi állás. Megpályáztam, s a képviselőtestület engem választott meg községi pénztárosnak. Két éven keresztül dolgoztam ebben a munkakörben, majd egy újabb választás során, 1948. június elején elnyertem a városbírói tisztséget. A tanácsok megalakulásáig, 1950-ig voltam városbíró, ekkor úgy döntöttem, hogy maradok ugyan közszolgálatban, de nem leszek vezető, hanem inkább átmegyek a Járási Tanácshoz terv- és statisztikusi előadónak. Ebben a beosztásban dolgoztam egészen 1953 januárjáig, amikor a Járási Könyvtár vezetőjéül neveztek ki. Ennek a szerencsés lépésnek köszönhettem, hogy a későbbi kellemetlenségektől —a begyűjtéstől, a padlássöpréstől, a tsz-szervezéstől— megmenekültem. Nyugodtabb körülmények közé kerültem, azt csinálhattam a továbbiakban, amire mindig is hajlamom volt. Talán éppen a könyvtárosi pályán keresztül vezetett az út a honismereti mozgalomba... Igen, de elöljáróban meg kell jegyeznem, Vas megyével már elég korán megismerkedtem — mint mondtam — , három város volt gyermek- és ifjúkorom színtere. Közben a megye más településeit is zömmel bejártam, sőt cserkészként még tovább is eljutottam. Ha már a cserkészetet említettem, hadd jegyezzem meg azt is, ez a mozgalom is nagyban előkészítette a honismerettel való találkozásomat. Először Répcelakon vettem részt ilyen táborozáson, majd Veszprém mellett. A Szajki tavaknál pedig négy egymást követő éven át —először csapattitkárként, később táborparancsnok-helyettesként— lehettem jelen. Élményvilágom is e tájban gyökerezett akkoriban. Arra viszont meglehetősen későn került sor, hogy mindezt írásban is kifejezzem. Ez már valóban könyvtárosi pályám első időszakára esett. Abban az időben Budapestre jártam a hároméves könyvtáros főiskolára. Talán 1954-ben vagy 1955-ben lehetett, hogy egyik professzoromtól azt a feladatot kaptam, hogy egy rövid dolgozat keretében tárjam fel Sárvár első nyomdájának történetét. E témával foglalkozva találtam rá Fitz József azon adatára, miszerint Sárváron még most is mutogatják az egykori nyomda helyét. Ennek a valótlan közlésnek köszönhetően láttam neki, hogy minden vonatkozó anyagot beszerezzek. Az összegzés nyomán jelent meg a Vasi Szemlében egy rövid tanulmányom 1968-ban, melyben azt taglaltam, hol és mikor létesült Sárváron a Sylvester János által vezetett nyomda. Kutatásaim során sok olyan adatra leltem, ami más területre is ráirányította figyelmemet, ugyanis a nyomdatörténet szorosan összefonódott a Nádasdy családdal, más jeles hazai személyiségekkel, a krakkói diákokkal, vagy éppen Sylvester bécsi éveivel. Akkor még nem állt rendelkezésre Balázs János kitűnő munkája, a Sylvester monográfia. Saját magunknak kellett a nagy humanista életútját végignyomozni. Valójában így kóstoltam bele a honismeretbe, melynek aztán nem sokkal később gyors sodrású folytatása is lett. Nógrádi Gézával, a múzeum igazgatójával és dr. Naszádos István tanárral helytörténeti bizottságot hoztunk létre közösen. Ennek akkor — többek közt— az volt a célja, hogy megjelölje a helytörténetileg értékes épületeket, valamint, hogy az 1970-ben indult Honismereti Híradónak színvonalas írásokat 25