Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1992. (Szombathely, 1992)

2. szám - Ács László: Az őszi elmúlás költője —100 éve született Ősz Iván —

A GETSZEMÁNI KERTBEN "Amint az evangélistáktól tudjuk, hogy Krisztus kínszenvedése a Getszemáni kertben kezdődött, a hívő lélek is hajlamos arra, hogy élete nehéz szakaszában arra a gondolatrajusson, hogy ő is a Getszemáni kertbe jutott." Ősz Iván számára a kínok útja egy diadallal kezdődött. 1941. márciusában Szombathely polgármesterévé választották. Akkor még nem tudta, hogy ez az esemény eldöntötte további sorsát. Ha hivatali teendői lefoglalták is idejét, az ihlet perceit nem tudták elragadni tőle. De vége a szépség kultuszának. Mikor Hitlert hallgatja a rádióban, kétségbeesetten írja le: "Én ezt hallottam: hulla, hulla!" S mikor ciklusba rendezi ezeket a verseit, ezt írja föléjük: "Közelünkben a halál!" Ezek a versek a hazáért aggódó, a barbárságtól rettegő költő riadt kiáltásai. S hiába a személyes igyekezet, hogy a háború és a rendszer kívánta mind szigorúbb, mind embertelenebb rendelkezéseket emberi módon hajtsa végre, olyan kevés lehetőség adódik erre. Törekvésének 1944-es eredménye, hogy "mióta a németek becsuktak és a nyilasok elkergettek, nem kerültem vissza. A jó Isten tudja, mit cselekszik, úgyis elfáradtam. " A nyilasok üldözése után a háború is végigdübörög rajta. "Nagykedden keserves bombatámadás házamat megrongálta, ajtó, ablak nélkül maradtunk " S a háború vége mit hoz számára? "Könyveim nagy részére is keresztet vetettem már, jó tüzelőnek bizonyult a kerekes konyhához. Szétdúlt íróasztalomból levelenkint egy kötetre való verset megmentettem, ezzel az ötven vacakkal már régen szerettem volna kiállni az irodalom utcasarkára, de sohasem értem rá! Most szeretném kiadni, bár tudom, hogy a kutyának sem kell a vers. Ha egyszer nagyon ráérsz, nézd meg a dombóvári Bagó nyomdánk tud-e még olyan Lehajló kalász féle kötetet összetákolni s mennyiért ívenkint. Vömről, fiamról semmi hír. Nekünk sok lakónk van, itt pihennek meg napokra diadalmasan" — írja Kocsisnak 1945. június közepén. Csak csodálhatjuk az irodalomba vetett hitét. 1946-ban azonban letartóztatják. Szombathelyen minden mesterkedés ellenére sem sikerül elítéltetni, az üldözöttek közül sokan állnak ki mellette. A nyolc hónapi ítéletet is csak azért szabják ki rá, hogy vizsgálati fogságának 9 hónapját törvényesítsék. Az új hatalmasságok szemében azonban polgármestersége bűn volt. Összeesküvés koholt vádjával újra letartóztatják, s most már Győrben ítélkeznek felette a nép nevében. Itt nem lehettek mentő tanuk, a munkásököl könyörtelenül lesúlythatott. Öt év után szabadult. Ezek az évek nemcsak az emberségében, önérzetében alázták meg, hanem elvették tőle végleg szeretett városát, munkáját, a nyugodt öregkor reményét. De nem vehették el tőle hitét, íróbarátai szeretetét és a költészetet. Alig szabadul ki, s talál szegényes otthont Rákosszentmihályon, és segédmunkásként, raktárosként valami munkához is hozzájuthat, jelentkeznek az egykori társak levélben, akik szintén az irodalom peremére szorultak vagy elhallgattatás lett a sorsuk. S kezdetét veszi egy különös irodalmi élet. Elindulnak a levelek, versek, 16