Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1992. (Szombathely, 1992)

2. szám - Dobri Mária: Szaniszló Ferenc (1792-1869) — A neves püspök emlékére, születésének 200. évfordulója alkalmából —

1852. január 1-én létrehozta segélyalapjukat, s nagy szeretettel gondoskodott az idős papokról is. Szaniszló püspök jól tudta, hogy nincs aratás vetés nélkül, ezért figyelmet fordított a fiúnevelő intézetekre, amelyeket hosszas tárgyalások után egyesítve, egy épületben helyezett el, s Szent Józsefről nevezett el. De nem feledkezett el a leányifjúság neveléséről sem. Várad-olaszi hívei számára létrehozta a Szent Orsolya-rend iskoláit, Várad-újvárosban pedig felépíttette az Immaculata zárdát. De sok templom, plébánia köszönhette segítségét! Nem feledkezett el szülővárosáról sem, a végrendeletében a szombathelyi ferences és domonkos rendnek 500-500 frt-t juttatott. A rengeteg munka, a szakadatlan küzdelem az egyházmegye állapotának javításáért aláásták egészségét, ezért 1861-ben felmentésért folyamodott idős korára és egészségi állapotára hivatkozva. A pápa kérte az egyház érdekében folytassa működését. Szaniszlóban ismét győzött az engedelmesség, a szentszék óhaját parancsnak, Isten akaratának tekintette: visszavonta lemondását. Ettől kezdve azonban egyre többet volt ágyban fekvő beteg, sokszor hónapokra is. 1868. december 1-én újra benyújtotta lemondását, s kijelentette, hogy addig fog a szentszék ajtaján zörgetni az evangéliumi alkalmatlankodó módján, míg meghallgatásban nem részesül. Végül elfogadták lemondását azzal a kikötéssel, hogy az utód megérkezéséig apostoli adminisztrátorként kormányozza az egyházmegyét. Tizenhét évi áldásos működés után 1869. március 4-én hagyta el Nagyváradot. "Ma áldozik le fölöttünk az éltető nap:... Ma távozik el városunkból Szaniszló Ferenc püspök, és ma bizza az Isten kegyelmére mindazokat, kik bölcseségéből életirányt,... polgári erényt,... és erőt meríteni szerencsések voltak..." írta a "Bihar" című lap távozásának hírére.

15 Híveinek könnyes szemétől kísérve Hietzingbe ment, ahonnét ősszel —régi vágyát teljesítve—a bécsi kapucinusok kolostorába vonult. A kolostor nyugalmát azonban nem sokáig élvezhette: december 13-án váratlanul meghalt. Kívánságának megfelelően Hietzingben temették el, sírkövén egész életének a programja olvasható: "Deus meus amor meus." Születésének 200. évfordulójára írt megemlékezésünket Újváry Edének az emléktábla avatásán mondott, ma is érvényes szavaival zárjuk: "Mélyen meghatva veszem át megőrzés végett e tisztes ház falába illesztett márványtáblát, amelyet két római katolikus egyházmegye mai nemzedékének hálás kegyelete állított városunk nagy szülötte, tordai Szaniszló Ferenc nagyváradi püspök emlékére. Büszkén tekintek a márvány aranybetűire, mert azokban nemcsak egy fényes emberi pályafutás maradéktalan megörökítését látom, hanem azért is, mert azokból a múlt ködébe vesző korban élt derék polgártársam szellemi és erkölcsi színvonalának és kiváló erényeinek hamisítatlan értékmérője ragyog rám."

16 8