Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1991. (Szombathely, 1991)

1. szám - ADATTÁR - Varga Gyuláné: Kántorválasztás Vép községben

VARGA GYULÁNÉ KÁNTOR VÁLASZTÁS VÉP KÖZSÉGBEN Az Úrnak 1923. esztendejében az egész falut felbolydító esemény zajlott le Vép községben, mert 64 éves korában váratlanul elhunyt Gaál a kántortanító. Még ki sem hűlt földi maradványa megindult a harc az utódlásért. Nem az volt a baj, hogy nem volt jelölt, hanem kettő is volt. Két tanító a Szuák és a Gerencsér, megkülönböztető nevén Garabon. Abban az időben a tanítók voltak a falu tudósai. Ők tudtak templomi orgonán játszani, ők tanították téli estéken a színdarabokat, amivel megszépítették a munkában elfáradt emberek életét és még egyéb tisztségük is volt. A két tanító és kortesei között folyt a harc. Ahol több ember találkozott kocsmában, templomba menve-jőve, a határban vitatkoztak, néha még ölre is mentek, de nem jutottak dűlőre. A vitát az tette még élesebbé, hogy mindkeltő a falu szülöttje volt, így sok volt a közös rokonság. Ok is rokonságban álltak egymással. Nomármost, ha a közös rokon Szuák párti volt, akkor a Garabon rokonság haragudott meg rá, és fordítva. Némelyik ember még a hitét is megtagadta; ha az ellenpárt jelöltje kísérte orgonaszóval a misét, kiment a templomból. Pedig a vépiek istenes emberek. Próba kántorizálást is tartottak. Felváltva kellett énekelniök a jelölteknek, de az sem döntötte el a vitát. Népszerűbb Szuák volt a fehérnépek körében is, de többen azt mondták: úgy énekel mintha kása lenne a szájában. Egy tűzoltócgyesületi bál után megnőtt az ázsiója, mivel az ellenkorteseket leitatta. Borgőzös állapotban éljenezték is. Egyik kortes ezt így fogalmazta meg: Nagy ereje van a bornak vége van a Garabonnak. Másnap már újból egyenlő volt az esélye a két jelöltnek. A vita nem dőlt el, az idő meg ment, s közben születtek, házasodtak, haltak az emberek, az istentiszteletre hívó harangok is szóltak, de kántor nem volt. Ekkor mentő ötlete támadt Óra Gyula plébánosnak, Kajcsosnak az Erdődy grófok főtitkárának és még egynéhány embernek. Rum községben van egy földi az is Gerencsér nevű, tanító is és a hangja sokkal szebb a pályázókénál. Haza kell hozni! Ebben megegyeztek. Azzal a föltett szándékkal indult a küldöttség Rum községbe, hogy nem jönnek haza a Gerencsér tanító nélkül. S amit egy vépi ember elhatároz azt végre is hajtja. De jött is boldogan Gerencsér István, hisz haza jött. Végre lett Vépen kántor. Mikor az első misén a két tábor emberei meghallották hangját és orgonajátékát, elfeledték, hogy az Isten házában vannak, felmorajlottak a gyönyörűségtől. Ilyen mester kell Nekünk! Nem azt mondták, hogy kántor, hanem mester. Az is lett hamarosan. A vépi Római Katholikus Elemi Iskola igazgatója, tanító és kántor egy személyben.Hálás is volt a bizalomért. Még nyolcvan éves korában is frissen kísérte a misét, énekelt szívhezszólóan a temetéseken, míg végül 1974-ben 84 éves korában őt kisérte nagy részvéttel utolsó útjára a vépi emberek sokasága. Szijj Sándor elbeszélése alapján lejegyezte: leánya. 74