Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1991. (Szombathely, 1991)

1. szám - ADATTÁR - Aradi Péter: Tinódi sírjának hollétéről új megvilágításban

ben, de többesszámú alakja (patres) használatos volt ősök, elődök, továbbá az állam előkelői, vezetői értelemben is. Viszont a magyarországi latinságban csak atya, lelkiatya (tehát pap), szerzetes, valamint az ezzel egyenlő értelmű barát jelentése volt. (Lásd: Bartal Antal: A magyarországi latinság szótára. Bp. 1901. 476 p.) Csak ezek közül az utóbbiak közül lehet tehát válogatni Perneszith levelének fordítása, illetve értelmezése során. Önként kínálkozik az atya szó választása, mert ennek fogalmába terjedelmét tekintve a többié is beletartozik. A lelkipásztorkodó szerzeteseket és a közéjük számító barátokat ugyanis rendszeresen nevezték atyáknak. A Perneszith-levélnek páter szava tehát csak papokra vagy szerzetesekre, illetve barátokra végeredményben atyákra vonatkozhatott, hiszen csak ezeket jelentette a XVI. századi Magyarországon. A Sariensis jelző nyelvészeti vizsgálata során a következő eredményre jutunk. Ez a szó -ensis képzővel alkotott melléknév. Ezt a képzőt a latin nyelv az ókorban is, a középkorban is a valahova való tartozás kifejezésére használta, és csak helységnevekkel kapcsolatban. Például: Athenae - Atheniensis = athéni, Athénhez tartozó; Savaria - Savariensis = savariai, Savariához tartozó. A Sariensis szó tehát csak helységnévből képeztett melléknév lehet, és azt jelenti, hogy sári, Sárhoz tartozó. Ez tehát a Perneszith-levélben leírt kifejezés értelme. Ezt a tényt meg lehet közelíteni abból a szempontból is, hogy családnevek esetében a "de" (-ról, -ről, -ból, -bői) elöljárószó volt használatos a latin nyelv magyarországi gyakorlatában a XVI. században: Sebastianus literátus de Tinód. Hasonlóképpen a birtokadományozó Kanizsay László neve az adománylevélen: Ladislaus de Kanysa. Emellett lehetséges volt a Tinódi név említése, miként Perneszith tette, de ő sem alkotott, nem is alkothatott -ensis képzővel családnévből melléknevet. Befejezésül: Megtörténhetett, hogy nem találták meg Tinódi sírját 1934 első hónapjaiban. De halálakor a templomból csak az említett toronycsonk lehetett meg, aligha épült ugyanis addigra újjá. Ezért lehetséges, hogy a költő nyughelye több sári atyáéval együtt a jelenlegi templom alatt van. Az 1698-i egyházmegyei látogatás jegyzőkönyvében utalást is lehet találni az ottani temetkezésre.

20 Tinódit is temethették tehát oda. S a helyrajzi vonatkozású közlemény helyes értelmezése, továbbá az írásos emlékekből kiolvasható tudósítás, főleg a latin szöveg nyelvészeli elemzése alapján kétségbe nem vonható tényként állapítom meg, hogy Tinódi a jelenlegi sári templom alatt vagy egészen a közelében kapott végső nyughelyet. Ezért jogosan hirdeti a falán levő emléktábla azt, hogy a körülötte elporlant temetőben alussza örök álmát a Mohács utáni Magyarország vándorpoétája, Tinódi Sebestyén. JEGYZETEK Szent László király 1092. évi I. (a valóságban III.) decretuma 25. fejezet. In: Magyar Törvénytár. 10001526. évi törvénycikkek. Bp. 1899.56-59.p. Előzmény: Szent István király decretumai II. könyv 34. fejezet. In: Magyar Törvénytár. 1000-1526. évi törvénycikkek. Bp. 1899. 116-117.p.: Decern villae ecclesiam aedificent - minden tíz falu építsen egy templomot. 72