Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1991. (Szombathely, 1991)

1. szám - ADATTÁR - Aradi Péter: Tinódi sírjának hollétéről új megvilágításban

tatni, amelyek a leleteknek Tinódi korára vonatkozó hitelessége mellett bizonyítanak.

18 A két régészeti vélemény közül bármelyiket lehetett és lehet elfogadni, de csak elítélő véleményt lehet alkotni arról a bántó hangról, amelyet Varjú Elemér használt a celldömölki régésszel szemben akkor, amikor nemcsak laikusnak nevezte, hanem azt is megjegyezte róla, hogy bármilyen jóakaratú az az ifjú ember, semmiképpen sem jogosult arra, hogy ilyen jelentős szakismeretet és tapasztaltságot kívánó munkát végezzen. Tette ezt azután, hogy tőle a celldömölki régésznek nem a felkészültségéről kértek véleményt a sárváriak, hanem a sírleletekről. Ugyancsak bántó jelentésének fölényeskedő hangvitelű befejező mondata: "További sírokat bolygatni néhány rozsdás csizmapatkó vagy pityke kedvéért szükségtelen lenne."

19 A továbbiakban másfajta szempontokra mutatok rá a sírhely hollétének új megvilágításáért. Régi sárvári lakosok visszaemlékezésen alapuló és ellentétes tartalmú közlései közül azt tudom elfogadhatónak tekinteni, amelyet többség vall magáénak, így van ez az állítólag a múlt század végén még megvolt sárvári cigánytemetővel és az ott megtalált Sebastian Tinódi feliratú sírkővel kapcsolatban is. Az általam megkérdezettek túlnyomó többsége ugyanis - megbízható és Sárvárt ismerő személyektől érdeklődtem - határozottan tagadja, hogy volt valaha is Sárváron cigánytemető. Nem tünteti fel a cigánytemetőt egyetlen egy, általam megvizsgált olyan térkép sem, amely Sárvárnak a múlt századi helyrajzát mutatja be. Nem is volt tehát soha cigánytemető Sárváron. Ennélfogva lehetetlenség, hogy ott Tinódi sírkövére leltek volna. Egyébként is aligha következhetett be, hogy a homokkőből (a XVI. században ezt az anyagot használták) készült síremlék a föld felszínén az időjárás viszontagságainak kitéve évszázadokon keresztül olyan állapotban megmaradt, hogy a múlt század végén kiolvasható, sőt kirajzolható volt rajta a Sebastian Tinódi név. Persze helyesebb lett volna, hogyha azok a személyek, akik az 1950-es évek közepe utáni, sárvári Tinódi ünnepségek alkalmából azt állították, hogy gyermekkorukban látták a cigánytemetőben Tinódi sírkövét, már az 1934-es ásatáskor legalább körülbelül megmutatták volna a helyét, annak ellenére is, hogy közben építkezés történt a környéken, ezzel talán befolyásolhatták volna a munkálatokat. Magának a névfeliratnak eredetisége és hitelessége ellen szól az a tény is, hogy Tinódi többnyire latinul szokta nevét akrosztichonjaiban (olyan vers, amelyben a versszakok kezdőbetűi közlik a költő nevét) megjelölni: Sebastianus literátus (diák) de Tinód. Előfordul még magyarul is neve Sebestien, Seböstien, Söbesthien, Sebestijjen formában, de a német Sebastian soha. A Tinódi névvel pedig az említett latinos formán kívül Tinódii (két i-vel a végén) alakban lehet az akrosztichonokban találkozni. A továbbiakban nyelvi tényeket sorakoztatok fel az új megvilágítás jegyében. Perneszith latin nyelvű levelében a következőket írta Nádasdy Tamásnak Tinódy halálával és temetésével kapcsolatban: "Sebastianus Tinódi ... concessit ad superos, quem apposui ad cineres patrum Sariensium." (Magyarul jelen cikk bevezetésében.) A patrum Sariensium kifejezés nyelvtanilag a páter Sariensis tulajdonságjelzős szerkezet birtokos jelzős alakja. A páter szó főleg atya jelentéssel fordult elő az ókori római birodalmi latin nyelv71