Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1991. (Szombathely, 1991)

1. szám - ADATTÁR - Aradi Péter: Tinódi sírjának hollétéről új megvilágításban

kiállítói ugyanis gyakran elmulasztották, így a sáriak esetében is, annak feltüntetését, hogy milyen papokról van szó a szövegben.

11 Csak a XVI. századra vonatkozólag tisztázza a helyi kérdést egy adománylevél, amely szerint 1501-ben a pálos rendi szerzetesek megkapták Kanizsay Lászlótól a Sár, Ikervár és Csénye között fekvő Gyarmánosfalva és Péterfalva nevű birtokokat.

12 Ennek alapján állapítható meg, hogy már az 1400-as években valószínűleg, de az 1500-as évek elején bizonyosan tevékenykedtek pálos szerzetesek Sárban. Egy-egy időszakban egynél, kettőnél többen nem lehettek, s egyrészt kifejtették a plébánosok már említett tevékenységét, másrészt a birtokokat - az esetleges korábbiakat és az említett évben nekik juttatottakat - irányították, s közben rendszeresen elvégezték az adományozó által az adomány ellenében megkívánt vallási szertartásokat,

13 és nem kétséges, hogy a helyi templomban. Haláluk esetén sem temethették el őket másutt, mint annak közvetlen közeli térségében. Mindezek alapján - az első kérdésre válaszolva - tényként állapítom meg, hogy működtek Sárban "atyák", mégpedig pálosok, akiknek hamvai mellé Tinódit eltemethették. Bizonyos, hogy a török 1532-ben elpusztította Sárban mind a kápolnát, mind a templomot, s csak az utóbbiból maradt meg egy rész, mégpedig a toronyból a földszintje a bejárattal, továbbá az első és a második emelete, de ez a helyzet sem zárta ki az ottani temetkezést, már azért sem, mert az egyházi vonatkozású előírások minden esetben érvényben voltak, a néplélek pedig a rommaradványokat is templomnak tartotta. A Lukinich professzor által felvetett másik kérdésre pedig azt válaszolom, hogy Nádasdy Tamás valóban keltezett leveleket Sárban, de Sárváron is.

14 Ezért ki van zárva, hogy bármilyen okból a "vár" utótagot elhagyta, így a Sár, illetve Sárvár név azonos helységeket jelölt nála. Téves az az elgondolás is, amely szerint Kapuvár helyett is csak Kapu elnevezést használt Nádasdy. A XVI. században ugyanis a mai Kapuvárnak Kapu volt a neve, ezért keltezte Nádasdy több levelét Kapu helységben.

15 A kérdés új megvilágításakor meg kell emlékezni arról, hogy 1934. januárjában és februárjában Tinódi sírjának felkutatása érdekében a sári templom körül ásatás folyt. Ezt a celldömölki múzeum régésze, Wéber Gyula vezette, és pontos feljegyzéseket készített a munkálatokról. Számos sírt tárt fel. Bennük csontvázakat, továbbá mellékletként aranygyűrűket, kegyérmeket, gallértűket stb. talált. Némelyik sírt férfi, köztük papi, némelyiket nőinek ítélt meg. Úgy vélte, hogy a papi sírok tőszomszédságában megtalálta Tinódi földi maradványait.

16 Majd a Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Osztályának igazgatója, Varjú Elemér tekintette meg a leletek egy részét, nevezetesen a mellékletként megtalált emléktárgyakat, amelyeket az említett intézmény a fővárosba szállíttatott. A helyszínre ugyanis még kérésre sem szállt ki a budapesti múzeumból egy szakember sem. A múzeumi igazgató annak a véleményének adott kifejezést, hogy a leletek a XVIII. századiak, s azokat csak nők viselhették, a sírokban tehát kivétel nélkül női tetemek vannak, ennélfogva nem találtak ott papi sírokat, és Tinódi sírját sem találták meg.

17 Varjú Elemérnek mintegy válaszolva Wéber Gyula azt nyilatkozta, hogy a Nemzeti Múzeumban kialakult szakvéleménnyel szemben olyan érveket lehet felsorakoz70