Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1991. (Szombathely, 1991)

1. szám - ADATTÁR - Szabó László: A rontás Sorokpolány környékén

b) Szabó Istvántól hallottam egy, állítása szerint a körmendi Batthyány-birtokon megesett történetet. Eszerint a sógora "gulásember" volt Körmenden. A herceg a majorjába mindig újabb és újabb fejősteheneket hozatott, de akármennyire is beváltak, képtelen volt szaporítani őket. Rontás volt ugyanis az istállóban. Éppen ezért a herceg kihirdette: aki segíteni tud rajta, jutalmat kap. Az adatközlő sógora is jelentkezett. Kért egy csákányt és lapátot, és mindenkit elirányított az istállóból. Fölbontotta az istálló ajtaja előtt a "flasztert", ami alatt volt egy nagy csont. Annak eltüntetése után az állatok borját fogtak. A herceg megtartotta szavát: jótevőjét számadó gulyásnak alkalmazta. c) Néhai Papp Antal (60 éves) az apjától hallotta, hogy a tehenét megrontották. Véres tejet adott, elapadt, vagy "minden évben eldobta a borgyát". De nemcsak egy tehénnel járt így. A messze földön híres Kuminéért (Gersekaráton élt, a 70-es években halt meg) mentek el, aki el is jött. "Mikor bement az istállóba, - maradjanak kivü! Azt hallották, ho' morgott, hogy: hum, hum, bum, bum, bum; - mintha kutyát észtegetne. Meg: nem miss/, nem missz! Miko' evigezte a szertartását, kiszót: gyüjjenek be, itt ássák fö a jászu alatt! Ott azt a riszt föásták, oda csont, rongy, tojáshejj, a világon mindenféle hulladék vót elázsva. És azt kivettik, azután megszűnt az istállóba a veszil." d) Édesapám (néhai Szabó Ferenc) 67 évesen mesélte, hogy Egyházasrádócon dolgozott, mint kőműves. A gazda istállójának egyik felébe akármilyen marhát kötöttek be, az egy év alatt valósággal elszáradt és kimúlt. Mígnem elmentek egy Szántó nevezetű pásztor emberért Sároslakra. Ő azt mondta, hogy föl kell szedni az istálló padozatát. Úgy is lett. Ott egy nagy marha-lábszárcsontot találtak. Miután azt eltávolították, soha nem döglött meg egyetlen tehén sem. A fenti néhány történetből az is kiviláglik, hogy a csonton kívül záptojással vagy héjával, nyálas cérnával és ronggyal is tudtak rontani. A legények megrontásának (megfogásának) az általános módja a különleges pogácsával való beetetés volt. így fogtak férjet maguknak az egyébként el nem kelő lányok. A pogácsába az illető lány menstruációs váladékából kevertek. Többen állították, hogy ez a cselekedet önmagában nem volt elegendő a sikerhez; a pogácsa sütése előtt egy "ördöngös asszony valamillen szertartást vütt vígbe". A lányos háznál vizitáló legény jobban tette, ha nem evett a gyanús pogácsából. Ha azonban nem akarta megbántani a háziakat, próbát tehetett. A szóban forgó pogácsával kutyát kellett megkínálnia, ha az evett belőle, a legény is nyugodtan fogyaszthatta azt. Álljon itt egy-két eset a pogácsával való mesterkedésre is! a) Néhai Szabó István 75 éves korában 1969-ben mesélte, hogy a századforduló táján Pusztarádócon (ma Egyházasrádóc része) dolgozott egy öreg asszonynál. Annak volt egy térdben hibás, épp ezért sánta lánya, aki sehogysem tudott férjhez menni. A lányt beajánlották egy Farkas nevezetű körmendi sujszternak. "Na mast jelt adtak, hogy a sujszterlegin mikor gyün el megnézni a lant. Az öreg mama üdőzs vót, hány éves, nem tudom, de teljes üdős asszon vót, én meg ollan gyereg vótam. Kiállottam a kapuba, mingyá ottan szembe. Az öreg mamának háttu a két kézibe vót fogva egy szita, egy rosta. Na mast, alluru gyüttek a disznók, a kanász.... hajtott haza. Ű odament e kicsit előbbre, eggyik térdive letérbetüt, és nézte a disznókat tovább. 60