Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1991. (Szombathely, 1991)

1. szám - MŰHELY - Tóth József: A szelestei arborétum évelőskertje

zendő! Mivel itt Malus gyűjtemény volt, a háttér felújításánál is Malus fajokat kell előny-ben részesíteni. 8-as parcella: A téglafal belső részét rézsűnek, sziklakertnek képezték ki 19621965-ben. Ezzel a kezeletlenség és vízhiány miatt tönkrement nagy sziklakert növényeinek maradékát ide telepítették át Molnár Gyula vezetésével. (8-9 parcellák) A sziklakert azóta teljesen elöregedett, az igényesebb tövek kipusztultak (pl. Sempervivumok), a terület elgyomosodott, azonnali és teljes felújítása javasolt. A többi részen a háttércserjék elöregedtek, hiányosak, részben visszaszorítandók. A tavaszi aszpektus teljesen elvadult, a nyári csoport hiányos, az évelő szarkalábak (Delphiniumok) kipusztultak. A ritka zanótfaj (Cytisus praecox alba) ritkasága miatt feltétlen szaporítandó. Az egész parcellát fel kell újítani. 9-es parcella: A sziklakerti terület teljesen felújítandó, jellemzését Id. a 8-as parcellánál. A Sempervivumok és a Sedumok kipusztultak. 10-es parcella: A kertbe átvezető parcellát nemrég újították fel. Az évelős rész viszonylag rendezett, de a közepe elvadult és öreg tövek is találhatók. Ezeket fel kell újítani, a pótlásokat elvégezni. A háttércserjéket piros levelű Cotynus fajokkal pótolni. A kertbe átvezető részen koratavaszi geofitonok virítanak. Az évelőskertben 1927 óta, - mint említettem - összesen 1451 féle lágyszárú dísznövény fordult meg. A legmagasabb létszámot 1927-ben (819 taxon) Baich, a legalacsonyabbat 1951-ben Tóth L. (104) mérte fel. (Ez utóbbi adat nem teljesen hiteles, hiszen csupán gyorsfelmérésről volt szó.) Az 1951-1972 közti változásokat a kiültetési jegyzőkönyvek segítségével rekonstruáltam. A jegyzőkönyvek szerint 1958 óta a kiültetések az alábbi mértékűek voltak: 1958 4 taxon 1968 15 taxon 1959 19 1969 51 1960 10 1970 70 1961 53 1971 53 1962 78 1972 82 1963 63 1973 10 1964 97 1974 51 1965 30 1975 108 1966 35 1976 6 1967 16 1977-1988 közt nincsenek pontos kiültetési adatok. A hanyatlás 1972 óta a taxonszámban is megmutatkozik. Ha ebbe belevesszük, hogy ezidőtájt jelentős telepítések is voltak (1974-ben 51,1975-ben 108 féle növény), akkor a meglévő állomány pusztulása még szembetűnőbb: az 1927 évi törzsanyagból (819) ma csupán 161 féle lágyszárú található a gyűjteményben. A felújítás során törekedni kell az eredeti növényfajták beszerzésére és a kert történeti jellegének, struktúrájának megőrzésére. Célszerű lenne a tervbe belevenni a rózsagyűjtemény felújítását, a régi sziklakert és a halastó helyreállítását is. A park és az évelőskert a felújítás után az alábbiak szerint lenne hasznosítható: oktatási, ismeretterjesztési célokra; botanikai megfigyelésekre; génmegőrzésre, nemesítési cé40