Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1991. (Szombathely, 1991)

1. szám - MŰHELY - Tóth József: A szelestei arborétum évelőskertje

váth János szakszerű metszése nyomán a fa ma is él. "Háborús kár: a 28 méter magas 205 cm átmérőjű Abies cephalonica koronájának felét pusztította el."/4/ 1948. október 1. és 1950. március 31. között a kastélyban működő népfőiskola minimális működési költséget kapott az állami költségvetésből (pl. 3,50 Ft/fő a napi étkezésre). Az iskola célja volt az ország többi népfőiskolájához hasonlóan művelt parasztság képzése, hogy a dán mezőgazdasági példához hasonlóan és Veres Péter elképzelése alapján megvalósulhasson a "gazdag parasztok országa". A népfőiskola a gazdasági épületek és a gyümölcsös hasznosítása mellett a botanikus kertből is bevételhez jutott, pl. a tiszafa sövények nyesedékét és a rózsák nyesedékét magánkertészeknek értékesítették. Súlyos veszélyt jelentett a fenyőfélékre a firkálószú megjelenése. "1949-ben jelentős szú károsítás volt a Picea abies állományban, kb. 80 %-a elpusztult."/4/ Bánó István a Szombathelyi Erdészet fiatal mérnöke (ma doyenje) irányításával a firkálószú rajzása előtt a beteg fenyőket sikerült eltávolítani, a kérget és a gallyakat megsemmisíteni, így a nagyobb méretű pusztítást megállítani. A rönköket felvágatták és értékesítették. Ebből sikerült a kastély nyílászáróit és az iskola bútorzatát elkészíteni. A vágott virág és a gyümölcsös termékeit a szombathelyi piacon értékesítették, s ebből a bevételből mentették meg az évelőskertet, a sziklakertet és megkezdték a paraszti porták melletti kerítés mentén az évelők mentését. Az ún. "vörösistálló" (ma kultúrház, mozi) mellett lévő rózsakert erre az időre már teljesen elpusztult. Elvi támogatást adott a növényzet megmentéséhez a volt tulajdonos, aki titokban foglalkozott a mentési munkálatokkal is. A népfőiskolát 1949-ben megszüntették, helyette ún. "tömegszervezeti intézmény" lett, 1-3 hetes tanfolyamokkal (UFOSZ, FÉKOSZ, DÉFOSZ, MNDSZ, MADISZ). 1951-ben dr. Kárpáti István védettségre ajánlja a kertet, melynek kastélyában DISZ-iskola működik, és tűzifa kitermeléssel is rendelkezik, mellyel vissza is él (önhatalmú fakivágások). (OTT leirat a megyei és járási tanácsoknak a felhasználási engedély azonnali visszavonása). 1952. XI. 13-án az Országos Természetvédelmi Tanács a.parkot védetté nyilvánítja és a Szombathelyi Állami Erdőgazdasággal kezeltette (1969-ig). 1953-ban Pap József dendrológiai jegyzéke 1000 körüli taxont említ. 1954-ben DISZ-esek a kastély épületében gondatlanságból tüzet keltettek, a kastély félig leégett. A tetőszerkezet kijavítása 200.000 Ft-ba került volna. "Molnár Gyula kertész otthagyta a területet, mert a DISZ vezetőivel állandó kellemetlenségei voltak."/?/ Molnár Gyulát a természetvédelem területkezelőnek alkalmazta. "A természetvédelmi kezelésbevétel után ... megindult a nagyobb arányú fejlesztés. Az évelőskertben az utak két oldalát kísérő pusztángot visszavágták ... a túlsűrűsödött gyomcserjéket és fákat kivágták, az utakat felújították. Nemzetközi magcsere és az arborétumok közti növénycsere, valamint vásárlás útján bővítették a növényanyagot."/4/ 1957-ben nagyarányú mókuskártétel volt a parkban, "1969-ben hótörés áldozata az 1873-ban ültetett andalúziai jegenyefenyő (Abies pinsapo) - a 24 méter magas és 77 cm-es átmérőjű fából ma már csak a 7 m-es borostyánnal befutott csonk áll."/4/ A leégett kastélyt a DISZ távozása után az Állami Erdőgazdaság vette át. A leégett részt helyreállították, de az épületfelújítás most is elmaradt. "1958-ban az Erdészeti Főigazgatóság javasolja, hogy a kastélyba 2 éves erdészeti Szakmunkásképző 36 |