Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1991. (Szombathely, 1991)

1. szám - MŰHELY - Pethö Gyula: Szentgotthárdot választotta - Bemutatjuk Wolf Jánost

lést, múltjával-jelenével együtt. Szinte minden társadalmi-közösségi eseményben részt vett: sport, honismeret, műemlékvédelem stb. érdekében. A korabeli Népfrontban, s a tanácsban is feladatot vállalt. 1949-ben már a helyi sportélet egyik aktív szervezője, irányítója. Szívesen és örömmel vett részt a bélyeggyűjtő kör munkájában mint szervező és titkár - már 1953-tól. Három évtizedig volt tanácstag, s közben a pénzügyi állandó bizottság elnöke is -12 évig. Legszívesebben a város történetéről, a honismereti mozgalom helyi eseményeiről szól. Amikor arra vagyok kiváncsi, mi volt a saját szerepe, mit tett a mozgalomban, elcsendesedik. Kis tűnődés után csak annyit mond: észre kellett venni a "dolgokat". Akik ismerik, tudják, nem csak erről volt szó! Ide költözése után fokozatosan megismerte a "várost", szívébe zárta múltjával, beszédes emlékeivel együtt. Amikor felvetődött a honismereti mozgalom létrehozása, azonnal támogatta, s bekapcsolódott abba. Úgy vélte, folytatni, bővíteni kell azt a tevékenységet, amelyet az elődök itt is elkezdtek. Hasonlóan gondolkodó barátaival megalakították a honismereti bizottságot, amelynek vezetője volt az 1950-es évek közepétől 1990-ig, a HNF és a bizottság megszűnéséig. A gimnázium vezetői, a Selyemgyár, a Kaszagyár néhány lelkes alkalmazottja, az általános iskolák, a könyvtár támogatói és részesei voltak a honismereti bizottság munkájának. Sok-sok nevet említ, de csak néhányat van helyünk felsorolni: Hodászi Ede, Szabó László, Schreiner Vilmosné, Kocsis Antalné, Pongrátz Ferencné, Inzsel Ottó, Szupper Mihály, Gáspár Boldizsár, Nyirfás Dezső, Kolok József. Wolf János elsősorban szervezője, ötletadója, mozgatója volt a bizottságnak, amely általában havonta tanácskozott. Meghatározta a teendőket, a kutatásokat, az események megörökítésének lehetőségeit. Örömmel említi a Kaszagyár és a Selyemgyár üzemtörténeti emlékeit bemutató kiállításokat. A bizottsággal együtt támogatta az üzemtörténeti csoportok működését, segítette, ösztönözte az ált. iskolák és a középiskola honismereti munkáját is. A bizottságnak fontos szerepe volt a múzeum létrehozásában. Wolf János személyesen is sokat tett a múzeum - s Gáspár Károly gyűjteményének - méltó elhelyezése, megvalósítása érdekében. Ő javasolta az épületet is, amelyben végül helyet kapott a város új intézménye. Bár a megyei múzeumi szervezet csak részben igényelte támogatását, de öröme máig tartó, hiszen van múzeuma Szentgotthárdnak. A honismereti bizottság vezetőjeként - önkéntes segítőivel - szervezte a különféle pályázatokon való részvételt. Az elmúlt két évtizedben, de különösen az 1980-as és 1985-ös megyei pályázatokon vettek részt sokan és sikerrel szentgotthárdiak. Az elsők között szervezték meg, s végezték el a meghirdetett falu (város) fényképezést is. A honismereti bizottság munkájáról részletesebben hű segítőtársával, Hodászi Edével együtt számolt be folyóiratunk 1986. 1-2. számában: "Honismereti, helytörténeti tevékenység Szentgotthárdon" címmel a 46-49. lapokon. Az elmúlt évtizedekben végzett munkája legfontosabb eredményének a városról szóló tanulmánykötet megjelenését tartja. Ennek ötlete is tőle származik, még a '70es évek első feléből. Sajnos akkor még nem lehetett megvalósítani, pedig számos támogatója volt javaslatának. Ahogy meséli, a "második nekifutásra" már sikerült, s megjelent a kötet. (Szentgotthárd. Helytörténeti, művelődéstörténeti, honismereti tanulmányok. Szerk. Kuntár Lajos, Szabó László. Szhely., 1981. 771 p.) A kiadás 32