Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1991. (Szombathely, 1991)

1. szám - MŰHELY - Pethö Gyula: Szentgotthárdot választotta - Bemutatjuk Wolf Jánost

PETHŐ GYULA • SZENTGOTTHÁRDOT VÁLASZTOTTA - BEMUTATJUK WOLF JÁNOST Barátságtalan hideg időben érkeztem Szentgotthárdra. Az utasok - velem együtt - fázósan, tétován lépkedtek az állomáson. Gondolataimba merülve sodródtam a forgatagban, s azon tűnődtem, hogyan találom meg minél előbb Wolf János lakását. S egyszerre csak ott állt előttem, szálfa-egyenesen, mosolyogva. Meglepődtem. Nem gondoltam, hogy ebben a csípős időben elém jön. (Bár, ismerve őt, valójában az lett volna a meglepő, ha az ellenkezőjét tapasztalom...) Élénk beszélgetésbe merülve indultunk a városba. Megfeledkeztem a szürke januári időről, sőt, mintha a hideg is enyhült volna... Meglepve tapasztaltam, hogy lépten-nyomon megállítják, idősek, középkorúak, s fiatalok néhány szíves szót váltanak vele. Hát persze! Hiszen alig akad olyan szentgotthárdi, aki ne ismerné. Pedig Wolf János nem a város szülötte. Hazánk más vidékén, Kalocsán született 1916. június 5-én. Édesapja telekkönyvi betétszerkesztő volt, s e foglalkozás okán jónéhány városban dolgozott, "vándorolt", s vele együtt a család is. Veszprém - ahol a polgári iskolát elkezdte -, Kőszeg, Szombathely, Orosháza jelezték többek között az ifjúság egy-egy állomását. Orosházán már munkát vállalt, bár a sok vándorlás miatt a gimnáziumot még nem tudta befejezni. 1938-1942 között katonáskodott, a 18. tüzérezredben szolgált. Utána Doboz községben volt irodatiszt 1942-től 1944-ig. A háború ismét utánanyúlt, s 1944-től frontszolgálatra rendelték. Szolgálatáért bronz vitézségi érmet kapott. Kesernyés mosolylyal jegyzi meg, hogy később, már az ötvenes években emiatt nem mehetett bankfiók-vezetői iskolára. (Jóllehet az érmet azért kapta, mert a fronton egy orosz család gyermekét mentette ki egy égő házból.) - A háborúban fogságba esett, ahonnan 1948-ban tért haza, 75 %-os hadirokkantként. Szülei ekkor Szentgotthárdon éltek, így ő is ide érkezett. Szerződéses alkalmazott lett a helyi járásbíróságon. 1950-1952ben az Országos Szövetkezeti Hitelintézet helyi irodájának munkatársa volt. 1953ban került a Magyar Nemzeti Bank itteni fiókjához mint ellenőr, ill. különböző beosztásokban dolgozott. A járás megszűnése után viszont Körmenden, egészen 1976 közepéig, nyugdíjazásáig, mint forgalmi csop. vezető, főintéző. Életéről, munkájáról faggatom - már a lakásán - ahol a jelen és a múlt, az idő s a történések hangulata érződik. A városról, utcáiról, műemlék épületeiről, eseményeiről, kortársairól beszél, folyton kikerülve azokat a kérdéseket, amelyek saját tevékenységének részleteire vonatkoznak. Lassan mégis kibontakozik gotthárdi életének négy évtizede, de mindig a városhoz igazodóan. Megszerette ezt a vidéket, a telepü31