Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1991. (Szombathely, 1991)

2. szám - MŰHELY - Bencsics Gyöngyi: Kulturális élet a Vas megyei horvát falvakban

Szentpéterfa ÉNEKKAROK A tamburások mellett, őket követve alakultak meg a helyi dallamvilágot őrző, ápoló énekkarok. Szentpéterfán elődökként említhetjük az 50-es, 70-es években a Piry C. István és Söptei Lászlóné vezette "dalárdásokat". A jelenlegi csoport 1977 óta működik, 11 énekessel, "Ljubiőica" (Ibolya) kamarakórus néven, Kocsis Jolán irányításával. A vegyeskarként induló lelkes társaságból 1986-ra már csak női kamarakórus maradt. Az eredeti szentpéterfai horvát dalok mellett szívesen szólaltatnak meg magyar népdalfeldolgozásokat, idegen népek feldolgozásait, dalmát és Brams dallamokat. A helyi rendezvények mellett színvonalas programmal mutatkoztak be a Délszláv Kórusok Találkozóján, a Zenei Világnapon Esztergomban, a Pécsi RTV rádiófelvételén, a KÓTA által szervezett hangversenyen és a szomszédos ausztriai Eberauban. Lelkiismeretes munkájuk elismerését a Körmenden 1988-ban szerzett és 1990-ben megújított arany minősítés jelentette. Kapcsolatot tartanak fenn, a táncosokhoz hasonlóan, a Donja Zelina-i (jugoszláviai) énekkarral. Céljuk a jövőben a dalolni vágyók számának a bővítése, a fellépési lehetőségek megtartása és kiszélesítése. Narda "Nyelvében él a nemzet — a lankadó nyelvet pedig az ének, a dal frissíti"

6 — mondhatnák a nardaiak, hiszen dalos kedvű társakat toborozva egy új közösség alakult ki a tamburások után. 1988 januárjában, az induláskor 21 énekessel dicsekedhettek, akik egyre több "újoncot" toboroztak. Az első horvát-báli —a 80-as évek közepétől évente rendeznek ilyent Szombathelyen — fellépés után útjaik szinte összefonódtak a táncosokéval. így eljutottak Németországba —az akkori NDK-ba— a jugoszláviai Odrába, bemutatkoztak a Délszláv Kórusok találkozóján, legutóbb pedig a Budai Vigadóban arattak fergeteges sikert a táncosokkal együtt. A csoport egy régi duót is "újraélesztett": Németh Sándorné (Magdi) és Békési Gáborné (Bori) párosát. Horvátzsidány Horvátzsidányban szintén jó hangú énekesek színesítették a táncosok programjait, sőt sokszor a táncosok "perdültek dalra". A csoport vezetője: Stefanichné Szerdahelyi Éva. Vezető híján ez egyelőre szünetel, illetve pótolja néha azoknak a hangja, akik a templomi tamburás mise aktív részesei. SZÍNJÁTSZÁS Szentpéterfa—Horvátzsidány Újabbkeletű kezdeményezés, de régi gyökerei is vannak a színjátszó csoportok működésének Szentpéterfán és Horvátzsidányban. A színdarabokat mindkét faluba ausztriai horvát falvakból hozták, melyeket átdolgoztak a helyi dialektusra. Pár hónapos előkészület után már sorra következtek a bemutatók a grádistyei községekben. A péterfai: Csepregi Ferenc: Sárga csikó (Éuto zdribe) című magyar színművének átdolgozása, a zsidányi pedig JoSko Weidinger: Pista szolga és a három kérő 38